Kodolányi János: Vízözön

"Szaporodtak a csupaszon vagy félig-meddig csupaszon született gyermekek is. Most már az is igen feltűnő volt, hogy nem barna szeműek voltak, hanem zöld szeműek. Igaz, a különös gyermekek szaporodásával csökkent a kétségbeesés, a szégyen, de nem csökkent az aggodalom. S lehetetlen volt össze nem kapcsolni a szokatlan gyermekek nagy számát az új isten feltűnésével.
Persze a mindennapi emberek éppúgy tülekedtek, fenekedtek, dolgoztak, izzadtak, ettek, aludtak, szerelmeskedtek s imádkoztak, mint eddig. Sorsukat rábízták a Vénekre, hiszen tudták, hogy azok meg az istenekre bízzák, s így minden a legjobb rendben volt. De az agyukban, a szívük táján ők is egyre gyakrabban érezték azt a megmagyarázhatatlan csiklandást, szorongást, amit Utnapistim és társai már régóta éreztek. Azután még a legtörvénytisztelőbb, legbékésebb mindennapi embernek is tapasztalnia kellett olyasmit, amin a fejét csóválta, így például a kikötő kétnaponként váltakozó eliszaposodása olyan nagy méreteket öltött, hogy a nagyobb hajók már be sem állhatták a rakodóparthoz, csónakokon kellett árut, utasnépet kicipelni, behordani. A ladikosok örültek, mert új keresethez jutottak, de nem örültek a hajótulajdonosok, a tengerészek s a raktárházak birtokosai. Ezeket különösen elkeserítette, hogy nagy költséggel, munkával épített s jó karban tartott raktáraik talpát kétnaponként a tenger vize nyaldosta, mintha a szörnyeteg óceán lustán nyújtózkodnék, s próbálgatná, miképpen nyelhetné le valamennyit az árukkal együtt feneketlen gyomrába. A város mögött elterülő hosszú völgyben úgy megdagadtak a vadvizek, hogy a szántóföldek nagy részét el kellett hagyni. A földművesnép nagy tömegben vonult a földművelés elöljárója elé, s előbb szép szóval, alázatosan kérte, majd fenyegetőzött, végül ordítozott s dobálózott kétségbeesésében. Az elöljáró új meg új áldozatokat mutatott be Niszaba istenasszonynak, a gabona úrnőjének, Niszaba nem. hallgatta meg őt. Ekkor a nép a csatornák felügyelőjét vette ostrom alá. Először kért, majd követelőzött, végül kövekkel dobálózott."