Kós Károly: Varjú-nemzetség

"A kolozsvári piacon a Báthori-háztól a harmadik az Ebeni-ház. Keskeny, két ablakos, emeletes épület, magas, cserepes fedéllel. A kapu felett kőbe vágott címer, mint a többi házon is itt, ebben a sorban. Ezt a házat lakta az özvegy, született Basa Erzsébet és ide telepedett bé Basa Tamás úr unokájával harmadnapja már.
A Báthori-házban nagy élet van; ott rezideál Rákóczi György úr ő nagysága, az ország egyetlen új ura, amióta Vásárhelyről megérkezett. Itt a famíliája is: felesége és két fia. Azonkívül udvari pap, frájok, nemes úrfiak, szolgák, szolgálók, katonák; az új fejedelem új udvara.
Aki néhai való Bethlen Gábor udvarában voltak járatosak, azt mondják ugyan, hogy az új úrnál minden kicsit szegényes, kopottas. Magát Rákóczit sem nézné senki ország urának, ha nem tudná, hogy az. De Kassai uram is más, mint volt a szombatos Péchy Simon. Pedig hogy az csupáncsak timárlegényből emelkedett ki, ennek meg az ükapja is nemesember volt.
De azért udvarlóban nincsen hiányosság.
Szép tavaszi napok és az Ebeni-ház ablakaiból látszik jól, amint érkeznek az urak, hogy Rákóczi kezébe személyesen adják a hűségesküt. Mint ahogy nemrég tették öreg Bethlen István úréba.
Fehérfejű öreg Basa Tamás úr naphosszat szemléli ezt a precessziót. Szüksége van arra, hogy lássa; szokás kell minden munkához.
Lám a Béldiek mind eljöttek, pedig Sepsiszék messzi esik Kolozsvártól; Daczó Mojzes uram is. Egész Háromszéket hozzák. Apaffy István is, lám Ebesfalváról, Küküllőből. Két Bánffy, egy Teleky, Kemény Mihály és János, — egész Kolozs, Középszolnok. Hunyadból Barcsai uram és a Kendeffyek.
Naphosszat nem mozdul el az ablakból a vén ember...
Aztán a kisebbeknek, az apró uraknak se szeri, se száma. De azok szürkébben, csendesebben jőnek. Azoknak nem fénylik úgy az ábrázatjuk, de mintha szégyen-lősebbek volnának. Van olyan is, hogy szinte lopva jön, mint a tolvaj, vagy mint akinek nem tiszta a lelkiösmerete.
De azért csak jönnek-jönnek. Erdélyország minden szegelletéből, mind többen, mindig többen.
Hogy híre futott szegény bolondos Zólyomi Dávid úr vasraverettetésének, már csomóstól jönnek; sietnek, egyik hamarább akar hűséges lenni, mint a másik. Tolakodnak már. Aki későbben jött, irigy szemmel nézi azokat, akik már itt vannak, vagy akik dolguk végeztivel már mennek is el innét.
— Vajjon mit visznek haza a tarisznyában?
Héj, az az Ebeni-birtok ott a Mezőségen, Szovát mellett! Lelke a földnek. Vétek volna, ha az ártatlan árvától elmaradna — egy-két rongyos szóért.
Amit elébb-utóbb mégis csak oda kell adni.
Az a kutya nóta. Ha az a szerencsétlen Miklós egy csepp-kicsit okosabb lett volna, mint amilyen volt. Mint olyan sokan mások."