Debrecen, 1984. Hajdútourist, 173 oldal, fekete-fehér fényképekkel, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
800 Ft
"Madaraink számára rendkívül kedvezőek a hortobágyi vizes élőhelyek. A tavaszi és őszi vonulások idején a puszta megtelik a récék, libák, darvak hápogó, gágogó, krúgíitó seregeivel, a sirályok, csérek sikongató, rikácsoló csapataival, a bíbicek, godák, pajzsos cankók, pólingok, parU'utók hadaival. A Hortobágy terített asztallal várja az európai madárvonulási út egyik állomásaként a vendégeket.
A nyílt víztükrök, mocsarak, úszó hínármezők kitűnő fészkelőhelyei a vöcsköknek, szerkőknek, sirályoknak. Kolóniájukban a sirályok a hangadók, amelyek figyelőszolgálatot tartanak, s a legkisebb veszélyt is jelzik. A kákacsomók, gyékényesek, nádasok a nyári lúd, vízityúk, vörös gém, kanalas gém, törpe gém, barna réti héja, olykor a nemes kócsag fészkelőhelyei is. Itt él a disznóröfögésre emlékeztető hangú víziguvat, s az estefelé mély torokhangon szóló bölömbika. A nádasok énekesmadarai, a „nádimuzsika" szólistái a barkós cinege, fülemülesitke, nádi tücsökmadár, a függőcinkék, nádirigók, cserregő nádiposzáták, foltos nádiposzáták, nádisármányok vagy népies nevükön nádiverebek és a legszebb hangú énekesek, a kékbegyek. A kakukkszó is felhangzik néha, hiszen a kakukk be-becsempészi tojásait a nádiposzáták fészkébe.
A zsombékosok, vizes rétek fészkelői között a vízicsibe, a sárszalonka, a goda, a piroslábú cankó, a fehérszárnyú szerkő a leggyakoribbak, de itt vannak a sárga billegetők, a bíbicek, csíkosfejű nádiposzáták fészkei is.
A mezők csengő hangú énekese a pacsirta, mely azonban ezeket a vizes réteket csak második, harmadik fészkelésére választja, amikor a vizek elfogynak róluk.
A vizes élőhelyek egykor gazdag emlősfaunája napjainkra elszegényedett. Gyéren a menyétekkel, cickányokkal, törpeegerekkel, kószapocokkal és a harmincas években a Hortobágyra került — eredetileg Amerikából származó — pézsmapocokkal találkozunk. A vidra ritkábban, a kedves hermelin gyakran tűnik fel. Mint egykor a rétifarkasok, ma a vaddisznók lettek a nádasok, gyékényesek elszaporodott nagyemlősei. A náddzsungelekben húzódnak meg, s éjjel indulnak táplálékszerző útjukra."