Kovácsy Béla-Monostori Károly: A ló és tenyésztése

"Szóval a ló hazánkban mindenkor kiváló fontos szerepet játszott, ugy a büszke olygarchiánál, mint a köznemes avagy a röghöz kötött jobbágynál, s nem hogy országos viszályok okozója , de sok országos csapás elhárítója is volt az ajándékul adott, aranyos czifra szerszámmal fölékesitett harczra idomitott mén. A magyar embernek még ma is van egy pédabeszéde: Kardodat, lovadat, feleségedet másra ne bízd; ezen egyetlenegy példabeszéd is eléggé meggyőzhet bárkit arról, hogy mily szeretettel, ragaszkodással viseltetik lova iránt a magyar. Magyarország lótenyésztés történetében több korszakot lehet megkülönböztetni. Ezen korszakok Ruisz Gyula beosztása szerint a következők: 1. A magyar ló korszaka, azé a lóé, a melyen őseink Attila örökét maguknak elfoglalni Ázsiából kijövének. Ezen korszakot a honalapitástól a mohácsi vészig (1526) lehet számitani. 2. A keleti ló korszaka, midőn a török hódoltság ideje alatt nemzetünk folytonos érintkezésben állott a kelettel s igy lovaink is sokszorosan és különböző fajtáju keleti, török, arabs, perzsa stb. lovakkal lettek párositva. Ezen korszak tartamát a mohácsi vésztől III. Károly trónra léptéig (1711) lehet felvenni. 3. A spanyol ló korszaka, a mikor is főleg III. Károly király spanyol vérü méneseinek befolyása alatt a magyar tenyészetek vére nagyjából ujból átalakittatott. Tart 1711-től 1814-ig, az első angol vérü tenyésztörzs behozataláig. 4. Az angol ló korszaka, mely 1814-től kezdődve mind a mai napig tart. 1. A magyar ló korszaka. Kétséget sem szenved, elődeink ugy Ázsiából való kijövetelük előtt mint azután is jó hosszu időn keresztül nomád életet folytattak, s hogy ezen közben kizárólag állattenyésztéssel foglalkoztak."