Kriszten György: Tavasztól tavaszig a szőlőben

"A szőlő hajtásai évente sokkal hosszabbra nyúlnak, mint a gyümölcsfáké. Így pl. az alma- és körtefán a hajtások termőkorban évente nem nőnek hosszabbra 60-70 cm-nél. A szőlő hajtásai az erőnléttől és vegetációs lehetőségektől függően évente akár 2-3 m-t is nőhetnek. Természetes tehát, hogy itt a művelhetőség végett gyakori beavatkozásra van szükség. A zöldmunka a keskeny sorú szőlőkben elengedhetetlen, a szélesebb sorú szőlőkben azonban kevésbé fontos. A csonkázás élettani hatása - A leggyakoribb zöldmunka a csonkázás. Ennek folyamán a hajtás csúcsi részét távolítjuk el. Ha a tőkén egy hajtást nem vágunk vissza és egy magas karó mellett szabadon hagyjuk növekedni, akkor a többinél jobban megvastagszik, ezenkívül a rajta levő rügyek is fejlettebbek lesznek. A korán és erősen visszavágott hajtás gyengébb marad. Elméletileg tehát a csonkázás elhagyása lenne előnyös. A gyakorlatban viszont, ha valamennyi hajtás szabadon növekszik, akkor a tőkét erősen beárnyékolják, a fürtök, a vesszők rosszabbul érnek, gyakoribb a rothadás, nehezebb a növényvédelem. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a mérsékelt csonkázás a legelőnyösebb. Kötözés és hajtásvezetés - A növekedő hajtásokat a művelhetőség céljából a kétsíkú művelésmódok kivételével rögzítenünk kell. Ezt a célt a hajtások kötözésével és a hajtásvezetéssel oldjuk meg. Régebben a gyalogművelésű és a karós támberendezéssel ellátott szőlőben rafiával, esetleg zsúppal (rozsalma) kötöztek. Újabban műanyagot használnak. Hajtásválogatás - A hajtásválogatás a felesleges, nem termő vagy nemkívánatos helyen növő hajtások eltávolítását jelenti. 10-20 cm-es állapotban végzendő. Nagyüzemben csak tőkealakításkor és a termőtőke törzséből feleslegesen kinövő hajtások eltávolításakor alkalmazzák."