Kunszabó Ferenc: És ég az oltár-Széchenyi István életműve

"Géza idején nincs egyéni vagyon. Minden a nemzetségé, törzsé, illetve a törzsek szövetségéé. S a feudális rend megteremtésekor nálunk a kollektív tulajdonos nem a király, hanem a korabeli nemzet jelképe, a korona. István és utódai a területnek, vagyonnak, államnak csupán védői. Ez a koronázás tartalma, ez a világ négy égtája felé tett kard-csapás értelme. Ezért nincs századokon át a magyarság egyetlen tagjának sem magánvagyona. Ez az értelme a kifejezésnek: a magyar szent korona birtokai. S ezeket még a király sem idegenítheti el, legfeljebb zálogosíthatja, mint Zsigmond a tizennégy szepességi várost. Illetve adományozhatja, de csak a hon lakosainak, és a korona nevében. Ezért kell az idegen újbirtokosokat előbb mindig honosítani, s ezért van, hogy a család kihaltával az adomány nem az oldalági leszármazókra, de nem is a királyra száll, hanem a jogi személyre, a koronára.
És ez magyarázza, hogy még az az újbiitokos is, akit esetleg éppen a magyar elem gyengítése céljából helyeztek ide, rövid időn belül ragaszkodni kezd a koronázáshoz, az alkotmányhoz, az ősi jogrendhez. Mert ez adja számára a biztonságot, a háborítatlanságot. Ss ezért vallja magát magyarnak még az a főrend is, aki már Bécsben született, és esetleg egy szót sem tud népe nyelvén. Mert ha feladja az alkotmányt, akkor osztrák főúrrá válik, s egzisztenciája nem egy befolyásolhatatlan jogi személytől függ, hanem az osztrák herceg jó- vagy rosszindulatától.
Ám ugyanez magyarázza, hogy 1711 után a Habsburgok maguk sem törekednek a magyar alkotmány és a korona jogainak megsemmisítésére. Mert az ezekhez kapcsolódó gyakorlat olyan központosított hatalmat biztosított szá-
mukra, melyikhez hasonlót ők nem tudtak megvalósítani az évszázadok során."