Kurt Rieder: A könyörtelen Waffen-SS

"Az akció során sikerült számos aknavetőt zsákmányolniuk, melyeket megfordítottak, és heves tüzet nyitottak az orosz gyalogságra, mely kényszeredetten visszavonult. Hősies tettéért a tisztet Lovagkeresztre terjesztették fel, melyet az utolsó katonák közt kapott meg, ám az egység elkeseredett helyzetén semmiféle kitüntetés nem segíthetett; továbbra is körbevette őket a Vörös Hadsereg, és sem felmentésben nem reménykedhettek, sem utánpótlást nem kaptak, sem pedig a gyarapodó számú sebesültek evakuálását nem tudták biztosítani.
Az ellenséges álláspont elfoglalásával a 2. SS-páncéltörőüteg katonái létrehoztak egy stabil kiszögellést a szovjetek által ellenőrzött területen, és a hátramaradt Wehrmacht-katonák támogatásával sokáig védelmezték állásaikat. Az elcsigázott, napok óta folyamatosan harcban álló halálfejesek hősiesen küzdöttek, de nem tarthattak ki örökkön. Másnap délelőtt a szovjetek áttörték a német vonal egyik szárnyát, és a páncélvadászok halálos csapdába kerültek. Az ellenség bekerítette a túlélőket, és ultimátumot juttatott el a szedett-vedett, Wehrmacht-katonák-ból és Waffen-SS-harcosokból álló védelmi erőknek, melyben kapitulációra szólították fel a németeket. A Wehrmacht katonái elfogadták az ajánlatot, és a fegyverletétel mellett döntöttek. A szárazföldi haderő katonái eldobálták fegyvereiket, fehér zászlót bontottak, és megindultak a szovjet vonalak felé; a 2. SS-páncéltörőüteg túlélői végleg magukra maradtak, és senki által nem támogatva néztek szembe a hatalmas túlerőben lévő ellenséggel. Frithjof-Elmo Porsch mégsem hajolt meg: a Waffen-SS 20 éves veteránja eltökélte, hogy harcban pusztul el, és az Adolf Hitlernek tett esküjéhez méltón, utolsó leheletéig védelmezi Berlint a bolsevik veszedelemtől. Április 27-én végzetes nap köszöntött a Dóra 2. SS-páncéltörőüteg katonáira. A Waffen-SS harcosai összeszedték a rendelkezésükre álló fegyvereket, megacélozták akaratukat, és elszánták magukat a halálra: tudták jól, hogy utolsó szálig el fognak veszni a csatamezőn, de eltökélték, hogy annyi oroszt visznek magukkal a túlvilágra, amennyit csak bírnak.
Az első roham a reggeli órákban zajlott le. A gyér német védelem elképesztő elszántsággal küzdött, kiégett harckocsik, tetemek és jajgató sebesültek bizonyították helytállásukat. A veszteségek azonban a Dóra 2. SS-páncéltörőüteg túlélőit sem kímélték, és a megfogyatkozott századból további katonák estek ki halálos sérülések vagy súlyos sebesülések miatt. Egész nap dühöngött a csata: Porsch emberei számos támadást visszavertek, ám az est leszállta után elfogytak a páncéltörő gránátok, és a kézifegyverek is üresen csattogtak. A századból ekkorra már alig tízen maradtak a parancsnok mellett, bajtársaik elhullottak a szovjet tüzérség, a harckocsik és a kézifegyverek tüzében."