Kurt Rieder: A koncentrációs táborok története

"Mint arról már szó esett, 1936-ra a lágerek gazdasági jelentősége megerősödött. Bár a Szovjetunió által előállított nemzeti összterméknek mindössze 1-2%-a származott a kényszermunkatáborokban raboskodó elítéltek tevékenységéből, ez az arány - lévén szó kiemelt jelentőségű tevékenységekről,, mint például az aranybányászat - kritikus fontossággal bírt. Az 1930-as évek közepére a gulágbirodalom oly hatalmassá vált, hogy minden szempontból el tudta látni a központi hatalom által rátestált  feladatokat. Egyrészt gond nélkül képes volt elnyelni a-politikai szempontból nemkívánatosnak minősített elemeket (a terror társadalmi renddé emelése, a kegyetlen diktátor csillapíthatatlan paranoiája és a folyamatos -ellenségkeresés pedig rengeteg áldozatot szedett), illetve a közbűntényes rabokat, kiknek elhelyezésére más, a szovjethatalom szempontjából kielégítőnek nevezhető megoldás nem kínálkozott - lévén a hagyományos börtönök túlzsúfoltak voltak, és fenntartásúkat is anyagi gondok terhelték. Másrészt hatalmas munkaerő-tartalékot képezett a már milliós nagyságrendben deportált személyek halmaza, amely munkaerő (kegyetlen erőszak által biztosított) kiemelkedő produktivitásával szemben mindössze minimális költségvonzattal terhelte az államkasszát. Emellett kézenfekvő megoldást jelentett a kínzó munkaerőhiány miatt kivitelezhetetlen fejlesztési kérdésekre:"