Martin Cole: Hatalom

"Most azonban egyre inkább orrolt Jimrnyre. hogy csak rajta keresztül beszélhet Ozzyval. Gyanakvó természete miatt azt hitte, nem mondanak el neki mindent, és bizony ez gyakran megesett.. Freddie nehezen fogadta el, hogy Jimmy az aktívába, ő találta ki az új ötleteket, és ami a legrosszabb: ő a kedvenc. Freddie-nek megfelelt az, hogy mások színleljék a jóindulatot iránta. Fiatalabb korában ezt tiszteletnek gondolta, de most már rálátott az élet sötétebb oldalára is. A példát egy olyan fiú mutatta meg neki, aki nem csak korban, de tisztségében is alatta állt. Ez a fiú mindenét neki köszönhette. Freddie emelte Jimmyt abba a pozícióba, amit most betölt, és neki örülnie kellett volna, hogy ilyen jól mennek a dolgai. Freddie szégyellte az irigységét, de az érzés ettől még nem múlt el.
Jimmy mindezt meg tudta érteni, mert jobban ismerte Freddie-t, mint a férfi önmagát. Visszafelé ez már nem volt igaz, ugyanis Freddie soha nem próbált meg kiismerni valakit. Amíg az emberek hasznosak voltak számára és nem tettek semmi helytelent, elégedett volt velük. Mostanáig. Jimmy tisztában volt vele, hogy óvatosan kell viselkednie, mert bár Freddie kedvelte őt, versenytársnak nem viselte volna el. Bármire képes volt, ha megharagudott valakire.
- Gyerünk, Freddie, te is tudod, mi van! Ha azt akarod, más menjen mindig a Wight-szigetre beszélni Ozzyval, akkor csak hajrá! Te küldtél engem hozzá.
Jimmy olyan alázatos hangon beszélt, hogy akár két ellenséges hadsereget is megbékíthetett volna, és látszott rajta az igyekezet, hogy megbékítse a számára legkedvesebb embert. Egyre gyakrabban kellett ezt tennie, és lassan kezdte idegesíteni a szerepe. Sokat dolgozott, Freddie bolond, ha ezt nem látja. Jimmy sokszor elfuvarozta, de erről soha nem esett szó. Vékony kötélen egyensúlyozott, és ahogy érettebbé vált, egyre több mindenbe vonták bele, amiért egyre jobban haragudott."