Michael Chinery - Gordon Riley: Ízeltlábúak (Fürkész könyvek)

"A pálcika alakú rovarok és a hernyók többsége ágacskára hasonlítanak, míg a kabócák főleg rügyekel és tüskéket utánoznak. A pihenő, rejtőzködő éjjeli lepke összeszáradt falevélre emlékeztet, de vannak madárürülékre vagy kődarabkára a megtévesztésig hasonlító fajok is. (Íly módon szinte tökéletesen képesek elrejtőz-kődni ellenségeik szeme elől. Vannak rovarok, amelyek aktív módon védekeznek. A tegzesek homokból és növényi darabkákból kis „lakóházat" építenek maguk köré, míg néhány fátyolkalárva rothadó növényi részekkel és levéltetű áldozatainak bőrével vonja be magát.. Egyes bogárfajok lárvái saját ürüléküket ragasztják magukra, s így ezek is madárhullatékoí utánoznak.
A védekezés egy másik formája az, amikor a rovarok veszélyhelyzetben nagyobbnak és félelmetesebbnek „tettetik" magukat, mint amilyenek valójában. A legjobb példát erre a pávaszemes lepkék szolgáltatják, amelyek lényegében egy bagoly vagy egy macska „arcát" utánozzák, így képesek a kisebb madarak eredményes elriasztására is! Az imádkozó sáskák is riasztják ellenségeiket, a gyíkokat és a madarakat (1. 59. o.), de a lúlságosan nagy érdeklődést mutató természetbúvárokat is.
Csak egy-két rovarcsoport rendelkezik valódi fegyverrel. Ezek közül legismertebbek a hangyák, amik maró váladékot fecskendeznek támadóikra, valamint a darazsak és a méhek, amelyeknek fullánkjuk van. A fül-Iánk tulajdonképpen átalakult tojócső, így csak a nőstények tudnak szúrásukkal védekezni. A nagy pöfögőfutrinka (1. 173. o.) potrohából maró hatású folyadékot fecskendez támadója felé.
Ismeretesek undorító szagú és ízű rovarok, vagy olyanok, amelyek szőrzete ingerlőén hat a madarak és más ellenségeik bőrére, szájpadlására vagy nyelőcsövére. Ezek a tulajdonságok önmagukban még nem elegendőek arra, hogy egy fiatal állat ne próbálja megenni őket; de a legtöbb faj feltűnő, figyelmeztetően rikító színezetű: így a madarak és a többi rovarral táplálkozó állatok hamar megtanulják, hogy ez a színezet kellemetlen élménnyel jár együtt, s ezután a rikító színű rovarokat nem bántják. Gyakori figyelmeztető színezet a fekete és a sárga együttese. Ilyen a legtöbb darázsfaj, amelyek támadóikat veszedelmes fullánkjukra és fanyar ízükre figyelmeztetik. A fekete és a piros színösszetétel is igen gyakori - ezt sok lepkén, poloskán és bogáron láthatjuk."