Mikszáth Kálmán: Magyarország lovagvárai - A kis primás

"A Homorod völgyéből emelkedik ki az a bazalthegy, melyen Kőhalom vára áll, nem messze Brassótól. Nem volt sohasem amolyan parádés vár, hol kevély  várurak székeltek volna. Nagy ősök arczképei soha sem függtek a falakon, büszke czimereknek, száz csatatérről összehordott kópjáknak, pajzsoknak semmi nyoma sincs itt. Ez a vár nem épült dölyfös vakmerő olygarcha számára, hanem egy szerény ügyefogyott emberke építette a maga részére. S ennek a neve Ijedelem. (Látszik ebből is, hogy már közel járunk Brassóhoz!) Kőhalom helységének német lakói emelték Kőhalom várt közköltségen, hogy veszedelmek idején legyen hova menekülniök, biztos helyre lerakniok féltettebb kincseiket, hogy odaküldhessék asszonyaikat, gyermekeiket, ha baj van. S baj ugyan elég volt mindig a kies Erdélyországban. Valami nagyobb történelmi multja nem volt a várnak. Szerény polgári külseje nem takar fényes szerepet. Hanem erősnek elég erős volt s ez kitünt 1323-ban, mikor Hening szász ispán fellázadott Róbert Károly királyunk ellen. Tamás vajda ekkor legelőbb is Kőhalom várát fogta ostrom alá, s az igen sokáig védte magát. Háromszáz évvel később meg Bethlen Gábornak volt baja a szászokkal s később ide záratta az ellene esküdt segesvári polgármestert, Orendi Márton uramat. Ugy látszik, hogy ezentul is sokszor használták börtönnek az erdélyi fejedelmek. E század elején a vár egyik bástyájában még két roppant vasbilincs függött a falon. Hát bizony ezeket sem kedvtelésből viselték. E helyütt az olvasható a falba vésve nagy betűkkel: Én Bánfi András itt voltam fogva, 1678 die 25 julii. Ki volt Bánfi András, miért volt itt fogva, krónikák föl nem jegyezték, senki sem tudja. Hanem a két óriási bilincsről van egy rege. Helvig Károly királybiró foglyul esett s elhurczolták Konstantinápolyba, becsukták a Héttoronyba. Az a Héttorony nagy divatban volt akkoriban."