Molnár Gábor: A dzsungel doktora, 1970.

- Az? - pillant oda apja és Nhazinha mellől Vital. - Bothrops alternus. Közönséges urutu, cotiara, másnéven coatiara. Kereszteskígyónak éppen úgy nevezik, mint előbbi nevén. Vastag kígyó. Elérheti a száznegyven centiméteres hosszúságot is. Dühös, támadó kedvű. Amikor támadásra készül - mint most látni - szorosan a talajhoz lapul. Az indiánok adták a coatiara, vagy cotiara elnevezést, azt jelenti: festett. Színezése érdekes. Jól megfigyelhető a barnás alap, amelyen elszórtan apró, fehéres foltocskák találhatók. Mindkét oldalrészén hullámos figurák húzódnak, amelyek gerincrészén találkozva, ,,X" rajzot mutatnak. Cruzeirának, keresztesnek, a fején levő fehér rajzolat miatt nevezik, de ennek felfedezésére néha bizony meglehetős képzelőerőre van szükség - mosolyodik el dr. Brazil a körbeállók derűje közben. - Ez a faj a déli államokat lakja. Sűrűn előfordul folyók és mocsaras területek táján, szívesen táplálkozik békákkal. Egy másik, északon is élő kígyófajt szintén urutunak neveznek. Ez a Bothrops neuwidii. Fehér farkú jararaca néven éppen úgy emlegetik, mint urutunak. Hossza nem haladja meg a kilencven centimétert. - Látni ebből a fajtából? - érdeklődik a félelemmel nézegető Marianna mellől Vital apja. - Igen. Ott, az árnyékvető tövében, északi urutu - mutatja. - Hegyes fejű, vékony törzsű. Bőrének az alapszíne barnás, kissé pirosas. Gerincétől jobbra és balra eléggé sötétbarna, finom, fehér körrel szegélyezett foltok. Ezek a foltok egyenletesen, kötésben helyezkednek el a szembeni oldal foltjaival. Fején négy sötét színezésű nagyobb pontot látni, amelyek némelykor a máltai kereszt formáját adják. Hasa világossárga.