Müller Péter , Popper Péter, Révai Gábor: Mesterek

Igen, van. A francia enciklopédisták, a középkor utáni humanizmus, a felvilágosodás, a reneszánsz nyomán életre kelt az európai kultúrában az a hit, hogy a világ racionálisan megérthető és megmagyarázható. A racionalitás képviselője pedig a tudomány. Ez a nagy racionalitás azután szült egy mítoszt, tulajdonképpen messianisztikus szereppel ruházta fel a tudományt. Azt hitték, hogy a tudomány meg fog minket váltani kollektív és egyéni bajainktól, csak idő kérdése. Az I. világháborútól kezdve ez a mítosz kezdett repedezni, majd összeomlott, mert kiderült, hogy a tudomány nagyon kétélű dolog. Mert egyrészt segít életben maradni, de másrészt segít meghalni is. A tudomány nyugodtan kiszolgál totális rendszereket, az emberirtás nagyüzemi módjait, áttöri a kozmikus sugárzástól védő ózonpajzsot, tönkreteszi a természetet. Már annyi a pszichológus, hogy ha egyet köp az ember, biztos, hogy pszichológust talál, de a kapcsolatok nem lettek se boldogabbak, se tartósabbak. A tudomány individuális és társadalmi szinten egyaránt megbukott messianisztikus szerepével, és az emberiség nem tudja elviselni a messiás elvesztését. Az apokaliptikus érzés abból fakad, hogy nincs helyette más, valamennyiünket el fog vinni az ördög. Nincs helyette más, csak gyenge próbálkozások az ősi gyökerekhez, a kereszténységhez, a zsidósághoz vagy a keleti egyházakhoz való visszatérésre, vagy a csodavárás, a kézrátétel, fényátadás, ami már hiszékenység és nem hit.