Niederhauser Emil: Merénylet Erzsébet királyné ellen

"Amikor megtudta a hírt, csak annyit mondott: engem semmitől sem kímél meg a sors. Aztán összetette kezét a homlokán. Azt mondják, később hangosan sírt. Mária Valéria már másnap megérkezett, s azt jegyezte fel, hogy a császár egész nap (szeptember 11. éppen vasárnap volt) a szokott módon dolgozott. Először még a hadgyakorlatot sem akarta lemondani, csak éppen mást megbízni a vezetéssel, ezt a rendelkezést csak később vonták vissza, a hadgyakorlat elmaradt. Paar grófnak annyit mondott: Nem tudja, mennyire szerettem ezt az asszonyt.
A távíró révén a hír szinte perceken belül mindenhová eljutott. A nagy európai lapok különkiadásokat jelentettek meg. Végül is egy európai nagyhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodójának a feleségéről volt szó, aki házassága révén a legrégibb európai uralkodóház tagja lett. Kétszeres ok a felháborodásra a merénylet miatt, a részvétre a megözvegyült férj, császár é*s király iránt. A nagyhatalmak uralkodóinak, államfőinek azonnal illett ezt a részvétet kinyilvánítani. Az államokat igazgatók szolidaritása mindenfajta felfordulással szemben mindenképpen erősebb volt, mint a tényleges politikai viszony, amely az egyes hatalmakat Ausztria-Magyarországhoz fűzte.
Mert hiszen igaz, hogy még a legmélyebb békében vagyunk, a délkeleti végektől eltekintve Európában több mint egy emberöltő óta nem volt háború. Igaz, egy eljövendő nagy összeütközés körvonalai már kibontakozóban voltak, de csak részben. Az érdekelt nagyhatalom, Ausztria-Magyarország már közel húsz éve Németországgal és Olaszországgal állt szövetségben, s bár hivatalosan nem lehetett tudni, Románia is ehhez a hármasszövetséghez tartozott. "