Nyirő József: A zöld csillag

"Éppen kivándorló csoportot búcsúztatott a tábor, mikor Bölön másnap hajnalban visszaérkezett. A behívottak hetekkel ezelőtt megkezdték a csomagolást. Izgatottan vasazták, pántolták a ládákat, hogy útközben szét ne essenek, ha a daru felharapja őket, és a hajófenékbe ejti. Olajjal festették rájuk a címeket kívül-belül, méricskéltek, mert személyenként csak egy mázsát szabad vinniök. Nézegették, válogatták a rongyokat. Az életük egy-egy darabja volt mindenik. Ki tudja, az új élethez ilyen is lesz-e? Amitől meg kellett válniok, azt elajándékozták. Kinek még ennyije sincs, kincset ér annak minden kiselejtezett konzervdoboz, szétégetett gyorsfőző, rozsdás mosdótál, fületlen csupor, seprűcsonk, drótdarab. A boldog örökös hálából érte imádkoztatja a gyerekeit. Vannak, akik az arra igazán érdemeseknek elárulják a Steinpilzáfonya- és málnahelyeket az erdőn, ahol nem szedik le a bajorok éjjel, lámpával a kezükben. Évekig titkolták, de most aztán többé nincs szükségük rá. Tegnap jött az értesítés a táborparancsnoksághoz, hogy reggel ötkor jön a teherautó, amely kiszállítja őket a vasútállomásra. Azóta megbolydult a tábor. Egyik ajtón kibuktak, másik ajtón bebuktak a búcsúzkodók. Könnyek és kibékülések estek. Az itt maradók irigyelték az elmenőket. Keserűen gondoltak saját további sorsukra. Az elmenők rettegtek az ismeretlen világtól, bizonytalanságtól, és már nem hittek a sok jó hírnek, ami odaátról jött. Nem könnyű az élet sehol, és – ki tudja- viszontlátják-e még egyszer hazájukat? Itt mégis a közelben voltak, akármekkora is volt a nyomorúság. Életük egy korszaka lezárult. Nagy részük képzett, intelligens ember. Minden nép fiával állták a versenyt. Rangot, jólétet értek el otthon a munka és szellem területén fél életen át becsületben és tisztességben. Mindenüket elvették, és kitaszították őket erre a szemétdombra, ahol évekig lesték, mikor mehetnek haza. A belső érték, szellemi öntudat egyenesen tartotta őket. Megalázták emberi méltóságukban is, és morzsánként mérték a kenyeret, hogy fel ne forduljanak, rajtuk táncolt az ördög de nem bírta megtörni őket, hiába taszították ki a társadalomból, törölte beléjük a lábát minden ripők."