Nyírő József: Madéfalvi veszedelem

"...meghamisította, és külön vizsgálatot rendelt el annak a megállapítására, hogy az iratban található javítások kitől származnak. Az alezredesnek szótlanul, alázatosan kellett tűrnie a megalázó, nehéz vesszőfutást. Szebenből azt is megtudta, hogy a katonai körök is elejtették, és senki közösséget nem vállal a madéfalvi hóhérral, ahogy ez a név rajta száradt. Végzete beteljesedett. Örökre hozzáláncolták áldozataihoz.
Még egy reménysége volt: báró Bruckenthal, a kancellár. Azonnal írt Bécsbe, de hiába várta hetekig, hónapokig, még választ sem kapott a levelére.
Így tudta meg, hogy akiben legjobban bízott, akinek igéi és tervei megszédítették, akit a német gondolat apostolának tartott, s akinek szavára mindazt cselekedte, amit tett: az is megtagadta.
De megmaradt a nagy gondolat, a Szebenben megálmodott gyönyörű terv, melyet senki sem vehet el tőle. Egyedül maradt vele, de rászánja az életét, és egyedül is megvalósítja. Megteheti, hiszen markában vannak a székelyek, csak meg kell várnia, míg az új vetés kikel. Pár évtized mindössze, s az elpusztított és kifosztott nép helyén megtelepült katonacsaládok utódai németül fognak beszélni Kelet kapujában, a Kárpátok tövébén.
Ez az álma se teljesült. A bitófák szaporodtak ugyan a szeredai vár előtt, de a rájuk függesztett nép új sarja, a gyermekek játszottak alattuk a porban gondtalanul, a közeledő új századok előrevetett fényében.
És a gyermekek között ott játszott saját fiacskája is, és magyarul beszélt.
Ezzel Carato végzete is végleg beteljesedett.
Mégis a halottak győztek.
Haláláig se tudta megfejteni, hogyan történhetett...
Zárkózott, magában dühöngő, keserű ember lett belőle. Felesége és családja is rettegett tőle. Kín és félelem volt minden pillanata. Már csak élt, de lassan sorvadt, testileg-lelkileg kietlenedett, és többé az éleiben nem bírta átlépni a holttestek fekete körét. Lassanként az Isten is kihűlt benne.
Csak az átvágott torkú ember hörgésétől nem bírt sohasem szabadulni."