Passuth László: Négy szél Erdélyben

"A Burgban esteledett. A nagyurak, a kancellár s kegyelmes grófi, hercegi tanácsosai ilyenkor szétszéledtek. Hintók viszik vissza őket palotáikba, vagy a felség lakosztályaihoz sietnek, mert lakoma, estély, fogadás várja az urakat. Ez a csendes óra a kisembereké. Az inasok, lakájok ott ődöngenek a titkárok, alsóbb rangú tanácsosok előszobáiban, még egy-egy vendéget vezetnek ide, de ilyenkor megnyílnak az ajtók, egymást látogatják nagy iratcsomókkal, tolmácsok, diákok szava veri fel az ódon, áporo-dott folyosók csendjét. Az írnokok árkusok fölé hajolnak, s sebesen szántó lúdtollal írják a gazda diktandó szavát. Ilyenkor készülnek a jelentések, emlékiratok, ilyenkor vetik papírra az alantasok mindazt, amit gazdáik majd letesznek a kancellár vagy épp a felség asztalára. A Burg ilyenkor a széles nagyvilág. Egyik szobában a francia ügyek aktacsomói halmozódnak, egy épületszárnyon törökül tudó diákok válogatják a basák, csauszok iratanyagát. A spanyol szobákban a Habsburg-ház két ágának kipróbált hívei ülnek, külön egység az itáliai ügyek osztálya, s azokat irigylik legkevésbé, akik a magyar kancelláriával tartanak kapcsolatot . . . vagy éppen az erdélyi ügyekkel kell bajlódniuk.
Mint a tűzhányó, olyan ez az átkozott Transsylvania. Míg a francia ügyek egyik királytól a másikig csendes folyam formájában zajlanak a diplomatikus művészet minden szokott szabálya szerint - Erdélyben civakodó, egymásra leselkedő s mindenekfe-lett szegény, pénztelen sakálok vonítanak az éjszakában - hol Bécsre, hol Sztambulra fenekedve. A Guise-ek egyszerre húszezer protestáns béka fejét akarták lemetszeni, s Szent Bertalan éje ebiből némi kóstoló volt. De Erdélyben még a lutheránus is hithűinek, engedelmesnek számít ahhoz képest, amit az unitárius hirdet a hit dolgaiban."