Peter Lauster: Ki, ha én nem? Hogyan legyünk önérzetesek

"Másrészt csökkenti a csoport vele szemben támasztott várakozását, amennyiben ő csak annyit tesz, hogy nem engedi, hogy a beszélgetés elakadjon, hiszen végül is a csoportnak magának kell aktívnak lennie. Eközben a csoportban kialakul valamilyen finom érzék az iránt, meddig mehet el, milyen mértékben terhelheti egyes tagjait állásfoglalásaival. Ha elérték az egyik tag terhelhetőségének határát, egy másik tag problémáival kezdenek foglalkozni. A pszichológusnak, illetve pszichoterapeutának természetesen ügyelnie kell arra, hogy az egyes csoporttagokat megvédje a lehetséges pszichikai károsodástól — ez az egyik legfőbb törvény.
A csoport minden tagja számára először is nagy megkönnyebbülést jelent, hogy látja, másoknak hasonló problémáik vannak, így könnyebben beszél a sajátjairól, s a csoport megértő magatartását tapasztalva könnyebben viseli el a szimptómákat is. Mivel minden csoport a társadalom modellje, a csoportterápia megkönnyítheti a társadalomba való beilleszkedést, és a résztvevőket modelltapasztalatokhoz juttathatja a másokkal való érintkezésben. A csoportot gyakorlathelyzetként kell elképzelni. A csoport védelme alatt kockázatokat lehet vállalni, azaz egyszerűen ki lehet próbálni: hogyan reagál valaki, ha én így vagy úgy viselkedem? A csoport egyik tagja például megtudja, hogy viselkedése arrogánsán hat, holott ő egyáltalán nem akar arrogánsán hatni, hanem csupán bizonytalanságát akarja kendőzni. Az ilyen tapasztalat nagyon hasznos lehet a mindennapi együttélés szempontjából. Hogy hogyan hat a csoportterápia, azt kitűnően részt- mutatja annak az interjúnak a kivonata, amelyet H. vevő Peres pszichológus készített három hónappal egy mérlege csoportterápia befejezése után: „Pusztán azáltal, hogy tagja voltam a csoportnak, ahol engem mindenki elfogadott, nagyon sokat nyertem önbizalomban. .. Azt hiszem, azért fogadtak el a többiek mind, mert az üléseken őszintén beszéltem az érzéseimről. Ez nagymértékben átvivődött aztán más helyzetekre is. Ha most összejövök emberekkel, egyszerűen önmagam vagyok, anélkül hogy bármit is elfojtanék, és félnék attól, hogy mások nem értenek meg." (Idézet átvéve Rogerstől.) A növekvő önbizalommal fejlődik a tolerancia is. A résztvevők megtanulják elviselni a kritikát, megtapasztalják, hogy a bírálatnak nem kell feltétlenül rombolónak lennie, hanem profitálhatnak is belőle. És megtanulnak odafigyelni másokra. Az olyan emberek, akik csoportterápián vettek részt, többé nem fordulnak el, ha támadás éri őket, hanem megpróbálnak a végére járni, miért érte őket a támadás. A csoportterápia mint módszer igen jól bevált meg- olyan esetekben, amikor egészséges vagy enyhén sérült emberek önmegismerésének elmélyítése volt a cél. Ezért melegen ajánlható beilleszkedési problémák, kontaktuslétesítési nehézségek, gátlások és
kisebbségi érzések esetében. Aki rövid távú segítséget keres, annak egy egészen
különleges csoportterápiát lehet ajánlani."