Peter Przybylsky: Akasztófa és amnesztia

"Amikor Hitler 1940 júliusában visszatért a megszállt Párizsból, Schacht is ott volt az üdvözlők sorában. Hosszú kabátjában és cilinderében egyetlen civilként állt a peronon. Most azonban, Nürnbergben kijelentette, hogy a felfegyverkezés maga még nem jelent háborúskodást is.
Mindez azonban nem tudja meg nem történtté tenni a tényt, hogy például a Csehszlovák Nemzeti Bank birtokbavételét személyesen ő irányította; hogy a zsidóüldözés politikájával - saját kijelentése szerint - mindig is egyetértett, és ő maga adott ki olyan utasításokat, amelyek szabad prédává tették a zsidó állampolgárok vagyonát.
Schacht meglehetősen bizonyos benne, hogy számíthat a nyugati hatalmak egyes köreinek jóindulatára. Akárhogyan is, a náci rezsimmel való szoros összefonódása ellenére eléggé dörzsölt volt hozzá., hogy a második világháború folyamán együttműködjön a nyugati hatalmak képviselőivel, ekképpen igyekezve menteni az irháját, ha történetesen a nácik hajója zátonyra futna. Most a cellájában igen magabiztosan jósolja meg felmentését.
Az amerikai fővádló nem kevés fenyegető levelet kap, amely óva inti őt Schacht elítélésétől. Dávid Irving brit történész, akinek lehetősége nyílt rá, hogy betekintsen Jacksonnak a nürnbergi perrel kapcsolatos magándokumentumaiba, így ír erről: „Jackson gúnyos hangú leveleket kapott, amelyeknek írói kijelentették, hogy sosem lesz képes egy nagybankárra rábizonyítani a bűnösségét - manapság a bankárok sérthetetlenek."
Schachtot pártfogásba veszik Nagy-Britanniában is, sőt még a nürnbergi törvényszék egyes nyugati bírái is. Egy napon Jacksont megkeresi egyik munkatársa, Ralph Albrecht, s arról tájékoztatja a fővádlót, hogy a vád egyik brit képviselője panaszkodott neki, mondván: Jackson túlságosan kemény kézzel bánik Schachttal. Amikor Albrecht megkérdezi az angoltól, mi az oka a közbenjárásának, az habozik, végül mégis elárulja Montague Normannek, a Bank of England kormányzójának a nevét; ő a spiritus recton, szellemi irányítója a brit mentőakciónak.
Noha Jackson még jóval Nürnberg előtt elkötelezte magát a háborús bűnösök ellen indítandó per mellett, valójában ő sem mentes osztályának béklyóitól. Az ő szemében Schacht nem egyéb bűnbaknál, akit a német finánctőke és nagyipar képviselőjeként fel kell áldozni. Mert közülük a legjelentősebbek ott bábáskodtak a náci rezsim megszületésénél, támogatták és általa csillagászati profitokhoz jutottak, ugyanakkor azonban a legszorosabban együttműködtek brit és amerikai monopóliumokkal is."