Pintér Károly: Halhatározó

"A HORGÁSZPRAKTIKÁK e kötete nem folyamatos olvasásra készült. Ha elolvasnánk az első betűtől az utolsóig, elmenne a kedvünk a halak világának megismerésétől, sőt: úgy éreznénk, kevesebbet tudunk a halakról, mint annak előtte. E kellemetlen élménytől szeretném megóvni horgásztársaimat. Azt azonban feltétlenül ajánlom, hogy egy általunk jól ismert halon a gyakorlatban próbáljuk ki, mire is képes a halhatározó. A FŐHATÁROZÓ első mondatából kiindulva kövessük végig az utalások és kizárások első pillanatban bonyolultnak tűnő rendszerét. Ne hagyjunk ki egyetlen lépést sem. Ha pontosan követjük a határozókulcs utasításait, és a hal testfelépítésére, nem pedig a változó, gyakran megtévesztő színezetére öszpontosítjuk figyelmünket, bizonyosan eljutunk az adott halfaj nevéhez és ábrájához. Az ábrákon a halnak azt a testrészét, amely az azonosításban meghatározó, megjelöltük, és utaltunk a kifejlett halak méretarányára is.
Egy másik kísérletet, is ajánlok, írjunk egy papírlapra 3—4 halnevet. Lehetőleg ne a legismertebb halfajok nevét, hanem olyanokét, amelyek ritkábbak, és érzésünk szerint népiesek vagy kevésbé közönséges halfajokat jelölnek. Lapozzuk fel megfelelő helyen a HALSZÓTÁR-t! A név után zárójelben ott találjuk a tudományos nevet és az ábrára vonatkozó utalást. Ha viszont a halnév után egyenlőségjelet ( =) vagy nyilat {**) találunk, folytassuk tovább a nyomozást. Előfordulhat, hogy a különböző lehetőségek között csak a testfelépítés egyes fő jellemzői és az ábrák segítségével jutunk el a haibiológiai kézikönyvekkel is megegyező, helyes megoldáshoz. De eljutunk! Bizonyítva ezzel, hogy a halfajok pontos meghatározása gyakran nem biológiai, hanem nyelvi probléma. Ezt a füzetet tartsuk a horgásztáskánkban! Ott a helye, nem a könyvespolcon."