Savoyai Lajos Amádé: A Ruvenzori

"A tó közepe azonban még, tanulmányozatlan, az országban elterjedt sok mondának szolgáltatott és szolgáltat anyagot. Szigetekről beszélnek, amelyeken vad ember-evők laknak; hajókról, amelyeket hatalma örvények tett k tönkre; szörnyetegekről, amelyek ismeretlen mélységekben laknak, és még egyéb hasonló dolgokról. Eltekintve a parti szép képektől, egy pillanatig sem egyhangú az út. A rendkívül változó ég, amelyen folyton párák és felhők képződnek, majd eloszlanak, majd fekete viharfelhőké tömörülnek, továbbá az ég pompás, színjátékának minden változását visszatükröző víz olyan varázslatos képet nyújtanak, amelyet, csodálni sohasem fárad el az ember. Számtalan fecske szeli át a levegőt, apró kis szúnyogok rajzanak a vízfelszínén, mintha csak a tó felszálló párája lenne: ezek az egyedüli jelei annak, hogy nincs messze szárazföld. Hajó útja az egyenlítő közelében visz, keletről nyugatra hasítja át a tó legészakibb részét, meglehetős távolságban attól a szigetsortól, amely a partot szegélyezi a part mentén viharoktól védett csatornát kerít be, hogy ott a csónakok és kisebb vitorlások teljes biztonságban járhatnak. A szigetek közt van mindenféle nagyságú, a víz színéből alig kiemelkedő, guanótól fehér, egyszerű sziklaszirtektől egész azokig a hatalmas szigetekig, amelyek már magukban egész országok! Sűrű erdővel vannak fedve, öblökben gazdag, tagozott partjuk van a tó szín fölé 600 m magasra emelkedő hegyek vannak rajtuk s a hatalmas szigeteket olyan népek lakják, amelyek sok eredeti, érdekes dolgot őriztek meg elzártságuk miatt. A legnagyobb és legfontosabb sziget Ruvuma, egyike azoknak, amelyek a Napoleon-öböl bejáróját elzárják és a Nílusnak a Viktória-tóból való kifolyását elrejtik."