Scholtz Róbert: 64 vármegye

"A régi Magyarország Tiszán inneni kerületében találjuk Abaúj vármegyét. A Hernád által "függélyesen" kettészelt területe a 13. század második felében vált ki az akkor Hevesújvár és Sárosújvár megyéket is magába foglaló Újvár vármegyéből. Gazdag nyersanyaglelőhelyei nyomán "ásványországnak" is nevezték. Milleniumi alakja Abaúj és Torna egyesítésével jött létre 1881-ben, határát 1884-ben kisebb mértékben kiigazították. Ezt követően a megye határait egészen 1950-ig csak az országhatárok változásai miatt módosultak. Napjainkban északi, nagyobbik része Szlovákia (Kassai kerület) területéhez tartozik, déli, kisebbik része a szomszédos csonka megyékkel egyesítve alkotja Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. A korai magyar történelem egyik nevezetes eseménye volt, mikor a pogányságot visszaállítani igyekvő fölkelők 1046-ban Újvárnál fogadták és kényszerítették követeléseik teljesítésére a Lengyelországból behívott I. András királyt. A vármegyében vívták a Károly Róbert uralmát döntően megerősítő rozgonyi csatát (1312), melyben az uralkodó legyőzte az ellene lázadó kiskirályok egyesített seregét. Ez volt az első ütközet a magyar történelemben, melyben a gyalogság döntő sikert ért el a nehézlovasság ellen. Abaúj és Torna a 18. század végéig egymástól teljesen különálló  vármegye volt. előbbi Szent István idején alakult ki a kabar törzs szállásterületén. Vezéri nemzetségéből származott Aba Sámuel, Magyarország harmadik királya, aki I. Pétert követte, még ha csak rövid időre is (1041-1044) a trónon. Anonymus szerint ő építette Újvárt, a vármegye névadó erősségét. Torna, az ország legkisebb megyéje eredetileg erdőispánság volt. Neve a tatárjárás után épített tornai vártól származik. Újvár vármegyétől a 13. század folyamán különült el, s ettől kezdve hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1881-ig fennállt."