SH atlasz-Joachim Herrmann: Csillagászat

Az általános relativitáselmélet

Az ALBERT EINSTEIN által 1916-ban felállított általános relativitáselmélet ezen túlmenőleg a tér szerkezetét illetve görbületét összefüggésbe hozta a benne levő tömeg jelenlétével és eloszlásával. Erős gravitációs térben, azaz nagy tömegű égitestek közelében a tér erősebben görbült, mint az ilyen testektől távol. Az összes tömeg nagysága határozza meg a Világegyetem görbületének mértékét. Az általános relativitáselméletnek vannak olyan következményei, melyek ellenőrizhetők:
1. Fényelhajlás a Nap közelében. Egy távoli csillagról érkező fénysugár, amelyik érintőlegesen halad el közvetlenül a Nap felszíne mellett, elhajlást szenved, aminek a nagysága elméletileg 1,75 ívmásodperc. A teljes napfogyatkozások alkalmával végzett mérések, valamint a pontszerű rádióforrásoknak a Nap által történő elfedésekor végzett mérések igen pontosan igazolták ezt az elméleti értéket.
2. Az apszisvonal vándorlása a belső bolygóknál, - különösen a Merkúrnál megfigyelhető jelenség. Ezt részben a többi bolygó zavaró hatása okozza, és ennyiben a newtoni gravitációs elmélettel is magyarázható. "