Szakály Sándor: A magyar tábori csendőrség

"A tábori csendőrség felállítására és alkalmazására - a fennmaradt források szerint - első ízben 1938 őszén került sor, amikor az úgynevezett első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszakerült felvidéki területek katonai megszállása bekövetkezett. A megszálló katonai alakulatok állományába kis létszámú táboricsendőrosztagok is tartoztak, amelyek feladata a tábori rendészeti szolgálat ellátása volt. Ezek az osztagok tevékenységüket csak rövid ideig folytatták, mivel a mozgósítás megszűntével a tábori csendőrséghez beosztott csendőrők visszatértek békebeosztásaikba és állomáshelyükre. Kárpátalja 1939 tavaszán történt visszafoglalása alkalmával valószínűleg újból sor került a táboricsendőr-osztagok felállítására, hiszen a mozgósítás akkor is megtörtént. Igazolni látszik ezt a feltevést az a parancs, melyet a pécsi magyar királyi IV. honvédhadtest parancsnoksága küldött a "m. kir. 12. honvéd gyalogdandár parancsnokának", szekszárdi állomáshelyére, 1939. március 23-án keltezve, s amely a következőket tartalmazta: "a 12. dd.psághoz kijelölt tábori csendőrők tényleges állományúak - amiért is - tekintettel a csendőrség tagolt elhelyezési viszonyaira, kérem mielőbb értesíteni, hogy a vezénylendőket hová és mikorra indítsam útba. " Még ugyanabban az esztendőben, a honvédelmi miniszter 1.732./M.20-1939. számú rendeletére megindult a mozgósításkor vezénylendő csendőrlegénység szám szerinti nyilvántartása. Ez a IV. honvédhadtest esetében és területén a következőképpen nézett ki: A korábbiaknál jóval jelentősebb tevékenységet fejtett ki az 1940 tavaszán ismételten felállított tábori csendőrség 1940 szeptember-októberében, Észak-Erdélynek az ún. második bécsi döntés értelmében Magyarországhoz történt visszacsatolásának idején."