Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra - Napi elmékedések életről és halálról

November 10.

A könyörületesség erejét nem mindig egyszerű
felébreszteni magunkban. Magam úgy találtam,
a legegyszerűbb mód a leghatékonyabb
és a legközvetlenebb. Az élet mindennap számos
lehetőséget kínál, hogy megnyissuk szívünket, csak észre
kell vennünk ezeket. Elmegy melletted egy idős nő, arca
szomorú és magányos, két tömött műanyag szatyrot
cipel, amit alig bír el. Ha bekapcsolod
a televíziót, a hírekben látsz egy anyát Bejrútban,
aki meggyilkolt fia holtteste mellett térdel, vagy egy
moszkvai nagymamát, aki mutatja a soványka levest, ami
aznapi összes étele...
Bármely hasonló látvány megnyithatja szívedet, hogy észrevedd, milyen hatalmas a világban a szenvedés. Engedd. Ne vesztegesd el a benned felébredő szeretetet és fájdalmat. Amikor úgy érzed, hogy a könyörületesség érzése felbugyog benned, ne söpörd félre, ne irtsd ki magadból, és ne próbálj meg gyorsan a „normális" felé fordulni, ne félj saját érzéseidtől, és ne jöjj zavarba tőlük, és főleg, ne engedd magad elfordulni tőlük. Légy sebezhető! Használd ki a könyörületességnek ezt a gyors, világos feltűnését, összpontosíts rá, hatolj mélyebben a szívedbe, meditálj rajta, fejleszd tovább, ragadd meg és mélyítsd el. Ha ezt teszed, felismered, hogy eddig mennyire vak voltál a szenvedésre.
Minden lény mindenhol szenved: engedd, hogy szíved hozzájuk forduljon spontán és mérhetetlen könyörülettel.