Törött Cselló-Tóth Árpád tizenkét verse

"Tóth Árpád költészete „nyugatos" jellegű, ezt nem korlátozta lokális kötődés. Lírája egységes, azonos tónusú, egynemű; impresszionista, a hangulat, az érzelem, a lágyan telt zeneiség dominál benne, nem az erő, az aktivitás, az akarati tényező. Cizelláló, artisztikus formateremtése a nyelvi szépség ideáját követte. Költői hagyatékának terjedelme nem tartozik a nagyobbak közé: már negyedik kötetének megjelenését sem érhette meg. Ám életműve első igazi gondozójául Szabó Lőrinc szegődött, majd, később az ugyancsak debreceni kötődésű Kardos László.
Betegség, szegénység, csillag-magány terhelte sorsát. De részt vállalt nemzedéke és a Nyugat című folyóirat nagy vállalkozásában: a múlt század végére kiürült, konzervatív magyar irodalom megújításában, irodalmi forradalmában, az európai kontaktus újbóli megteremtésében. Nyitni kellett az új filozófiák, az új emberismeretet hozó pszichológia irányába. Találkozni, termékeny kapcsolatba kerülni az új stílusáramlatokkal, a szecesszióval, a szimbolizmussal és impresszionizmussal, a modern érzékenység és eredetiség új esztétikai értékeket teremtő kezdeményezéseivel. A megkötő hagyománykezelés, a hamis „ős-tehetség" kultusza ellenében a műveltségre, a tudatos alkotó munkára, a mesterség minél tökéletesebb birtoklására helyezték a hangsúlyt. Az élet és az individuum, a személyiség drámai mélységeit hozták felszínre, a világ sokoldalú érzékeléseit igyekeztek képbe foglalni, gondolat és érzelem új szintézisét keresve. Az esztétikai szférát szuverén tartományként kezelték, távolítva az epigonok empirikus valóságának, egyszerűsítéseinek világától. Élmény és mű újszerű kapcsolatát teremtették meg, növelve a dis-tanciát a kettő között. Tudatosan működtetve az esztétikai szféra saját törvényeit."