Új Magyar képtár-A Magyar Nemzeti Galéria festészeti gyűjteménye

"Az abszolutizmus idején - a szabadságharc utáni rideg elnyomás majd két évtizede alatt - a nemzet élniakarása kulturális téren talán még elementárisabb erővel nyilatkozott meg. A nehéz feltételek között, a cenzúra árgus szemeinek ellenőrzése és a politikai rendőrség besúgóinak cselszövései mellett is nőtt az érdeklődés a nemzeti művészet dolgai irányt. Műtárgyaink múzeumi kezelése ugyan átmenetileg megoldatlanná vált, mert a képtári őrt, Kiss Bálint festőművészt, hazafias szellemű kompozíciók mesterét az ellenforradalmi bosszú felfüggesztette állásából, a művészek és a közönség szövetségéből viszonylag mégis tevékeny szellemi élet bontakozott ki. A festők, szobrászok, grafikusok tántoríthatatlan hűséggel vallottak az önálló nemzeti lét eszméiről, műbarátok is igyekeztek megfelelően támogatni a honszerető szívről tanúbizonysággal szolgáló művészeket. A Képcsarnok pártolására alakult egyesület a politikai terror, a gazdasági pangás éveiben se maradt tétlen, becses művek tucatjaival gyarapította a nemzet művészeti gyűjteményét. A múlt század ötvenes éveinek társadalmi viszonyaira igen jellemző az az eset, mely Ferenc József császárnak és Albrecht főhercegnek, Magyarország akkori kormányzójának arcképével történt. Az osztrák megszállás e két megszemélyesítőjének a portréját megfestetendő országos gyűjtés indult. Az adakozásra felszólító körlevél záradéka szerint amennyiben a szükségesnél nagyobb összeg gyűlne össze, a többletpénz a Nemzeti Képcsarnok gyűjteményének gyarapítására fordítható. Ez a záradék rendkívüli lehetőséget biztosított a szervezett műpártolásra, amiért is a két zsarnokkép tiszteletdíjának majd tízszeresét adták össze az uralkodóval és helytartójával hadilábon álló honfiak."