Vártúrák kalauza I-III.

"Magyarország területén a megmaradt várak között olyanok is vannak, amelyeket a honfoglaló magyarság itt talált és olyanok is, amelyeket maga épített. Ilyenek a XIII. sz.-i lakótornyok, a XIII-XV. sz.-i belső-és külsőtornyos várak, szabályos és szabálytalan alaprajzokkal. Végül olyan várakat is ismerünk, amelyek védelmét - az ágyúk lassú, XV-XVI. sz.-i elterjedése folyamán - kerek alaprajzú rondellákkal, majd ötszögű olaszbástyákkal erősítettek meg, illetve ilyen rendszerben építették át. A törökök európai előrenyomulása idején a középkori várak már nem nyújtottak megfelelő védelmet. Ezért 1556-ban felállított Bécsi Haditanács számos hadmérnököt hívott Itáliából, a magyarországi végvárak korszerűsítésére. Ezek az akkor legfejlettebb -olasz- várépítés módszereit terjesztették el. A török támadás elhárítására átépített várrendszer mélyen tagolt várainak védővonala tehát Magyarországon át épült ki. Ma a magyar várállomány túlnyomó többsége rom. A középkori és főúri várak - a városfalak legnagyobb részével együtt - a XVI-XVII. sz.-i török hódoltság ideje alatt pusztultak el. Hozzájárult a pusztuláshoz a török uralmat felváltó császári dinasztia politikája, amely a magyar várakban a nemzeti ellenállás fészkeit látta, és ezért az 1700-as évek elején elrendelte rombadöntésüket. Szerencsére a várrombolások mértékének határt szabott a katonai kincstár mindenkori üressége. A budai középkori vármaradványok 1948-ban megkezdett helyreállítása ráirányította a figyelmet a magyarországi várfejlődés tanulmányozására és a többi várunk helyzetére is, amelyek nagy része addig romokban hevert. Az ország éghajlata, a gyakran változó fagy és olvadás a tetők védelme nélkül maradt kőfalakat több száz éven át lassan pusztította. A rombolás az utóbbi évtizedekben meggyorsult."