Vieszt Zoltán: Csak úgy a Föld körül

A Csendes-óceán kétségtelenül megérdemli a nevét. Az év legnagyobb részében csendesebb, mint akár az Atlanti, akár az Indiai-óceán. De ha egyszer megdühödik, veszedelmesebb bármelyiknél. Körülbelül az északi szélesség negyvenkettedik és a nyugati hosszúság százhatvanadig fokán járt a Harpagon, amikor véget én az addigi szép idő, és a szél egyre erősebb, a hullámok pedig nagyobbak lettek. Nem hirtelen -csak szép lassan, alig észrevehetően. Amikor egy este nyolc órakor lefeküdtem a közös kabinban, még nem tartoztunk szükségesnek becsukni a kabin két kerek ablakát. A hajó dülöngélt jobbra, balra, mint a részeg ember, de az ablakig még nem csaptak föl a hullámok. A kabin hat vaságya közül kettő a hajó oldalával párhuzamosan, az ablakok előtt állt egymás fölött, kettő-kettő pedig erre merőlegesen a két fal mellett. A hajó hossztengelyével párhuzamos ágyak előnye, hogyha a hajó dülöngél is, az alvó feje és lába nagyjából egy szinten marad, viszont kigurulhat az ágyból. Az én ágyam merőleges volt, tehát hol a fejem, hol a lábam került közelebb a mennyországhoz. Így bizony nagyon nehéz aludni, és hamar fejfájást is kaphat az ember. Alattam ott zúgott a hajó csavarja. Máskor szép, egyenletes, az óra ketyegéséhez hasonló zúgás, amely nagyszerűen álomba ringat, most azonban ez is zavart.Egyszer kiemelkedett a hajó fara a vízból, úgy, hogy a csavar csak a levegőt vágta, és akkor semmit sem lehetett hallani. Majd visszazuhant a vízbe, mire teljes erővel belevágott a csendbe a csavar által fölvert víz zaja. Nehezen aludtam el, de fáradt voltam, hát mégis sikerült valahogyan.