Méliusz Antikvárium Antik könyvek, használt könyvek, régikönyvek

Voit Pál(szerk.): Régiségek könyve

Budapest, 1983. Gondolat Kiadó, 513 oldal, végig fekete-fehér és színes képekkel illusztrálva. Kiadói egészvászon-kötésben, elöl pici szakadás a papírborító alsó szélén, jó állapotban.

Kiadó:
Gondolat
Kiadás éve:
1983
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Athenaeum
ISBN:
963-281-274-3
Kötés típus:
egészvászon
Terjedelem:
513
Nyelv:
magyar
Méret:
21x29cm
Állapot:
Súly:
1898 g


A mesterség


A hímzés a legrégibb díszítőtechnikák egyike. Az ókori szerzők - Homérosz, Vergilius - csodálattal emlékeznek meg a keleti hímzésekről, később pedig a keresztesek a pompás bizánci hímzéseket emlegetik elragadtatással. Az ókori hímzések motívumaira, technikájára ma már jórészt csak az írott forrásokból, ábrázolásokból következtethetünk, hiszen a fennmaradt tárgyi emlékanyag igen csekély. A kora középkortól kezdve a hímzés az európai textilművészetben is egyre jelentősebb szerepet játszott, s a román kortól a 19. század elejéig a szövetek díszítésének legszebb, anyagát, technikáját és mintakincsét tekintve pedig a leggazdagabb módjává vált.
Jelentősége és szerepe a különböző korokban változó. A 14. század közepéig a legelőkelőbb egyházi és világi méltóságok öltözékeit, a templombelsőket, vártermeket díszítő kárpitokat és függönyöket egyaránt súlyos aranyvagy selyemhímzések borították. A nagy kárpitszövő központok kialakulása és a kárpitművészet felvirágzása következtében a belső terek díszítésében a hímzés hosszú ideig elvesztette vezető szerepét, s ezt csak a barokk korban nyerte bizonyos fokig vissza. A női és férfi díszruhák, az egyházi liturgikus ruhák, az öltözékeket kiegészítő viselettartozékok - kesztyűk, cipők, fejfedők stb. -, valamint a vászonneműek legszebb darabjait azonban századokon át továbbra is hímzéssel díszítették, csak a 17. században lett szinte egyenrangú versenytársa a csipke, majd pedig a 18. században a változatos mintájú, színes virágos selyemszövet. Ettől az időtől kezdve a hímzés egyre inkább háttérbe szorul, többnyire csak a férfi vagy női ruhák szegélyeit díszíti, majd később már csak a táskák, legyezők, tárcák, táncrendek - tehát a női viselet apró tartozékainak a dísze lesz. A 19. század közepétől a hímzőgép (J. Heilmann 1829) elterjedése, valamint a divat átalakulása a kézi hímzést feleslegessé teszi, s bár egyes díszruhákon vagy fehérneműhímzéseken még technikailag bravúros példái láthatók, művészi szempontból ezek már teljesen jellegtelenek, főként a régi minták mechanikus, túldíszített változatai."


Siegfried Brockert-Gabriele Braun: Érzelmi tesztek könyve

Reader's Digest - Meghökkentő természet

Katona Imre: Porcelán lexikon

Garas Klára: A velencei settecento festészete

dr. Nagy Illés: Közép-Tiszai vízitúra-kalauz

The New Testament-Recovery Version

Illés Béla: Honfoglalás

Kaiser Ottó-Papp Márió: Magyarország gyöngyszemei

Andrzej Wajda: A film és más hívságok

Galla Ágnes: Karnevál Velencében

John Galsworthy: A szigeti képmutatók

dr. Oláh Andor: A rák természetes gyógymódja és megelőzése

Ő meg én-Bossis Gabriella lelki naplója I. kötet

Ady Endre összes versei

Dr. Balázs Géza: Érettségi témakörök, tételek 500 gyakorlat megoldásokkal: Magyar nyelv

Kovácsházy Vilmos: Horgászbottal, 1943. Ritka!

Borisz Paszternak: Zsivago doktor

Nemere István: Habsburgok a magyar trónon

Ken Follet: A titánok bukása

Fazekas Csaba: Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban