Walter Schellenberg emlékiratai

"Berlinbe visszatérve, részletes jelentést tettem Heydrichnek, mellékelve a „családi képeket". Heydrich meg volt elégedve titkos megbízatásom végrehajtásával. Engem azonban az eredmény egyáltalában nem elégített ki. Először vált világossá előttem, mennyire nem kielégítő a titkosszolgálat felelős vezetőinek a tudása ahhoz, ha áthidalva a nehézségeket, az általuk kiadott parancsokat a gyakorlatban kell végrehajtani. Egyúttal komoly töprengés fogott el a mi titkosszolgálatunk szervezetével kapcsolatosan általánosságban is. Mert eddig korántsem lehetett a titkosszolgálat szerves fejlődéséről beszélni, eltekintve egyes területektől, az egész többé-kevésbé rögtönzés jellegű volt. Ez a fogyatékosság lényegében egyrészt a titkosszolgálati hivatalok szétforgácsolódására, másrészt azonban a német néptömegek teljes meg nem értésére volt visszavezethető. Németországban ugyanis régtől fogva szokásban volt a titkosszolgálat jelentőségének lebecsülése. Sőt, begyökeresedett előítéletek vették körül. Ehhez jött még a nemzetiszocialista uralom alatti hajlam, hogy mindent elkapkodjanak. Egy ésszerű titkosszolgálat azonban nemcsak bizonyos megértést követel meg a lakosság részéről, amelynek a megvédése érdekében tevékenykedik. A siker előfeltétele hosszú távon ezenkívül a szilárd folyamatosság és a megfontoltan mérlegelt súlypontképzés. Más országok titkosszolgálatai már korábban megértették, hogy egy ilyen bázist kell kiépíteniük. A francia Deuxiéme Bureau például Németországban főleg a tanerők megnyerésén fáradozott; az angolok megint csak nagy pénzek ráfordításával teremtették meg valamennyi kapcsolatukat a gazdasági élet köreivel, és használták fel ezeket titkosszolgálati céljaikra. A japánok és a kínaiak éppen olyan szívósan, amilyen csendben ténykedtek, és óvatosan, egy különleges, csak rájuk jellemző beleérző képességgel, s Európában a sárga faj képviselői lévén, ügyesen meghúzódtak egy-egy jó képességű, fehér bőrű munkatárs háta mögött. Az oroszok munkájukat igen széles bázison építették fel; itt is előnyben részesítették a tömeges bevetést. Az amerikaiak ezzel szemben éppen olyan kevéssé támaszkodhattak messzire nyúló tapasztalatokra, mint mi, azonban jókora gárdát foglalkoztattak, ha magas rizikóval is. Gondolataimat egy a külföldön hosszú távra kiépített szervezetről, és lehetőség szerint valamennyi honi titkosszolgálati hivatal összevonásáról (ide tartoztak többek közt a Külügyi Hivatal, a nemzetiszocialista párt külföldi szervezete és a katonai és politikai titkosszolgálaton kívül Göring információs részlegei is) ettől kezdve csak egy saját magamnak vezetett noteszben jegyeztem fel.
Döntő jelentőségű a megbízható és kiválóan képzett munkatársak kiválasztása; ezeknek intelligenciában és idegileg az átlag fölött kell állniuk. Hogy valamely idegen országban sikeresen dolgozhassanak, lehetőséget kell kapniuk - az alapos nyelvtanulás után - a választott helyen bizonyos ideig élni is, megismerve annak szokásait, és az ott élők sajátosságait. Olyan életmódot kell tehát folytatniuk, mint a bennszülötteknek és a titkosszolgálati feladatok mellett egy átlagos polgár foglalkozását is gyakorolniuk kell. Csak egy-kétéves ott-tartózkodás után kapják meg első próbafeladataikat. A kiválasztott specialisták bevetését feszültségek és háborúk idejére kell fenntartani.
Az ilyen elgondolások egy Jahnke-szerű profi számára természetesek voltak, közhelyek, de a különböző német titkosszolgálati hivatalokban messzemenően ismeretlenek. Az ilyen hosszabb távú előrelátás jeleit az első világháború után csak a katonai elhárítás mutatta. Ennek egy példája volt az un. „órás": Alfréd W. kapitány."