A. J. Cronin: Ezt látják a csillagok

"Grace nem szólt semmit. Nagyszerűen értett ahhoz, hogy hallgasson, amikor ez a legjobb felelet. Amióta házasságot kötött Dannel, nagyon feszült volt a viszony közte és Hilda közt. Most aztán végképp összevesztek. Hilda szinte beteg lett, ha arra gondolt, hogy Grace, az ő édes kis húga, aki annyiszor a karjai közt aludt, akit becézgetett, és meg akart óvni minden bajtól a világon, most egyszerűen másállapotban van. Gyereke lesz, hadicsecsemője! Hildát ez a kilátás megbotránkoztatta, és mélységes utálattal töltötte el. Semmi köze az egészhez, nem fog beleavatkozni, hallani se akar róla. Könnyek tolultak a szemébe, amikor feszesen felállt, és leszállt az autóbuszról a harrodi állomáson.
Így tehát Grace-nek egyedül kellett elintéznie mindent. Másnap reggel kihallgatáson jelentkezett Miss Gibbsnél. Miss Gibbs elvben jóságos és megértő volt, a fennhatósága alá helyezett lányok második édesanyja. De csak elvben. A valóságban Miss Gibbs goromba volt és türelmetlen. Amikor meghallotta Grace históriáját, hevesen rátámadt:
- Ne is folytassa, Barras nővér. Torkig vagyok ezekkel a dolgokkal. Mit gondolnak maguk tulajdonképpen, miért vannak itt? Hogy a sebesülteket ápolják, vagy hogy a faj szaporításáról gondoskodjanak? Időt, költséget és fáradságot fordítottunk arra, hogy kiképezzük önt ápolónőnek. Eddig se sok hasznát vettük, most pedig így fizeti vissza jóságunkat! Nagyon elégedetlen vagyok önnel, Barras nővér. Messze elmarad a nővére mögött."