Andy McNab: Bevetésre készen!

"A spártai életmód nemigen smakkolt nekik. Szerettek nagy tüzeket rakni, hogy melegedhessenek, meg hogy ne féljenek a sötétben, és nem látták át azonnal a taktikai előnyeit annak, hogy az ember hálózsákban vacog, és hideg élelmet eszik. Itt jött be a példaadás meg a férfibarátság. Ha mi spártaian élünk, ők utánoznak bennünket. Napokra kinn maradtunk a terepen, gyakoroltuk a lopakodást a dzsungelben meg a szavannán. Megtanulták, hogyan kell sötétedés előtt lesállást létesíteni, körkörös védelembe helyezkedni, pirkadatkor megint körkörös védelembe helyezkedni, majd útnak indulni. Egy idő után már élvezték; más volt, mint amit megszoktak, macho volt, s a végén már mindenki részt akart venni benne.
Heteken át tanítottuk őket, hogyan kell figyelő-pontot kialakítani, rejtőzésből figyelni. Két napon át bujkálniuk kellett, aztán jelenteni, mi mindent láttak. A végén már egész jól csinálták.
Gyakoroltuk velük a célpont közelfelderítését -odaosonni, a lehető legtöbb információt összegyűjteni, anélkül hogy észrevennék őket, s aztán helyt maradni, hogy a megfelelő időben végrehajthassák a rajtaütést. Megsemmisíthetik az összes étert, vegyszert, eszközt, de a lényeg a feldolgozó szakemberek begyűjtése; ha azokat kivonják a forgalomból, a kartelleknek újakat kell szerezni, és a kínálat nyilván nem kimeríthetetlen.
A térképolvasási órák röhejesek voltak. Van ez a nagy mítosz, hogy a bennszülöttek mindenhol ösztönösen eltájékozódnak a dzsungelben. Az igazság az, hogy tíz eset közül kilencben ugyanolyan tanácstalanok térkép nélkül, mint bárki, s a magaslatokon, ösvényeken, folyópartokon kénytelenek közlekedni."