Bellon Tibor: A Tisza néprajza

A könyv tudományos megközelítésben, de mégis olvasmányosan tárja elénk a Tisza múltját. A régi idők világát, az ártereket, a Tiszát körülölelő tájat és annak élővilágát ismerhetjük meg a könyvből, ami nem csak a néprajz iránt érdeklődőknek lehet érdekes olvasmány. A közgazdász, a történész, a nyelvész, a pszichológus egyaránt talál benne kedvére való részt, hiszen Magyarország gyarapodásának forrásai, a régi idők emberének nyelvteremtő fantáziája, a történelmi helyszínek, valamint a tiszai ember kapcsolatrendszeréről egyaránt képet kap az olvasó a könyv lapjain keresztül.

"Európának nincs még egy olyan tája, amelyik ennyire egységes természetföldrajzi, ökológiai és gazdasági rendszert képezne, mint a Kárpát-medence. A Duna átfolyik rajta, egy-két folyó töri csak át a Kárpátokat (pl. Dunajec, Olt), a többi a medence belsejébe tart. Sajátossága, hogy a havasok bővizű, sebes patakjai, folyói az Alföldre érve meglassúdnak, hatalmas kanyarokat leírva méltóságteljesen hömpölyögnek a síkvidékeken, áradáskor iszapterhüket lerakják, folyamatosan töltik fel a medencét. A Tiszának ebben meghatározó szerepe van. A Kárpátok havas koszorúi, erdőborította hegyei szelíd dombokká válnak, úgy simulnak bele az Alföld sík világába. A táji eltéréseket a gazdaság kiegyenlítette. A Tisza vízgyűjtő területei révén - a honfoglalás előtt és után is - eltérő adottságú tájakat, eltérő gazdasági kondíciójú területeket és népcsoportokat segített élethez jutni. A tiszántúli ember életnek mondja a megtermelt gabonát, az aratást élet takarásnak. A hagyomány megőrizte, hogy Péter-Pál napja táján, aratás kezdetekor a tiszai révek fehérlettek az ünneplő vászonruhába öltözött hegyvidéki aratóktól.  - Mert a Tisza-mente mindig is sok nép befogadó térsége volt. A forrásvidéken nehéz életű ruszin erdőmunkásokat foglalkoztattak, mokány lovaikkal, ökreikkel nagy szakértelemmel, bátorsággal hordták le a meredek hegyoldalakról a csendes vizekre a kidöntött szálfákat, ahol román, magyar tutajosok rakták fel a sótömböket, hogy a tárkányi, tokaji, szolnoki sóraktárakba fuvarozzák, majd onnan a Kárpát-medence minden zugába, sőt messzi országokba is eljusson a nélkülözhetetlen ásvány."