Bényei József: Rigmusköltészet az ötvenes években

"Nos, ezekre a „köszöntőkre" kezdtünk rigmusokat írni. Amíg afféle hozsannákat gyártottunk, jószerint magam maradtam. Amikor azonban rájöttünk annak az ízére, hogy mindezt ellenkező előjellel is meg lehet írni, egyszeriben jó szórakozássá vált a rigmusírás. Ötlete mindenkinek volt, népdalismerete is, egymás után születtek hát a - ma már ellenzékinek nevezhető - rigmusok. Még első gimnazistaként is magántanuló voltam, de engedélyt kaptam, hogy bejárhatok Nyíregyházára az osztályba, így lettem bejáródiák Tokaj és Nyíregyháza között, s voltam négy hosszú éven át. A vonat diákkocsija pedig összegyűjtötte a többségében paraszt származású gyerekek otthonának összes fájdalmát, panaszát. Tiszadobtól Bűjig és Görögszállástól Ibrányig terjedt a kör, s a bejárók között bizony alig akadt olyan gyerek, aki nagyon elkötelezte volna magát a Rákosi-korszaknak. Az egyórás út és az állomási várakozások, no meg a csoportosan szervezett lógások lehetővé tették, hogy itt is szülessenek rigmusok. Emlékezetein és barátaim emlékezete párat ezek közül is megőrzött. Ezeket a rigmusokat is - illetve egy részüket - a szöveggyűjteményben közlöm. Először kerülnek nyilvánosságra, először jelennek meg nyomtatásban. Hozzá kell tennem, hogy akkoriban afféle diákköltőként nagyon sok másfajta dalszöveget is írtam, azt szerettem volna elérni, hogy olyan verseket írjak, mint amilyeneket apámék kaskötés közben énekeltek. Akkoriban (1950-ben) megjelent első versem a Magyar Vasárnap című hetilapban és ez is elősegítette, hogy ha valamilyen kulturális-irodalmi tennivaló akadt a faluban, a tanítók, a népművelési ügyvezető is szívesen fordult hozzám. Abegyűjtés befejezése után szabadidőm is több volt a kortársaimnál, mert egészségi állapotom nem tette lehetővé, hogy a mezei munkában apámmal egyenlő módon vegyem ki a részem.
Mielőtt ennek a kis falusi műhelynek egyetlen darabját ismertetném, el kell mondanom, hogy még egyetemistaként is hallottam más vidékekről származó kollégáktól, különösen a jó nótásoktól efféle ellenzéki rigmusokat. Összegyűjteni nem tudtam eddig őket, emlékezetem és jegyzeteim sem őriztek meg egyet sem. Ha mégis felírtam volna valamit, 1956 késő őszén más iratokkal, verskéziratokkal együtt megsemmisítettem. A kollégiumban novembertől április-májusig elég gyakori volt a házkutatás.
Nos, az alábbi rigmus-pár úgy keletkezett még Tiszaladányban, hogy azt a feladatot kaptuk, írjunk rigmust levél formájában Rákosi Mátyásnak. Miután bizonyos magyar nótakincs hozzátartozott a falu zenei világához, természetesnek tűnt, hogy az írom a levelem kezdetű műdalt választottuk kiindulási alapnak."