Budapest, 2011. Vagabund kiadó, 205 oldal, kiadói papírborítóban, elöl a borító hosszanti szélén pici szakadás (1 cm), egyébként jó állapotban.
"Mit teszek ehelyett? Azt, amit a legnehezebb földi testben: szeretettel viszonyulok.
Nehézségek esetén itt lehet feltenni a nagy kérdést: vajon, mit tenne most helyemben a Szeretet? A Szeretet, aki bölcs.
Nem ítélkezik, de kifejezi, ha valami bántja. Sérelmeit nem torolja, hanem megbocsátja. Másnapra minden rosz-szat elfeled, semmit nem dédelget. Üj esélyt biztosít. Önmagának ugyanúgy, mint bárki másnak.
Az asztrális test energiája akkor tud akadálytanul a szeretet szellemi energiájával tölteni, ha tudatodat a szívedbe irányítod.
A felső, tiszta, szellemi energiát az alsó, földi csakrákba transzformálja, a földi energiákat pedig felemeli. Képes erre, ha hagyod, ha éppúgy szereted a földi létet, mint a szellemit (Istent).
Akkor dolgozik rendesen e terület, ha sem önmagád nem helyezed mások elé (leszűkült vagy blokkolt csakra), sem másokat túlságosan önmagád elé (erősen kiterjesztett csakra). Sem az önimádat, sem a teljes önfeláldozás nem egyezik az isteni programmal. Ez utóbbi gondolat okozhat homlokráncolást, mert nem érted, hatalmas szereteted miként lehet káros.
Akkor mondjuk, hogy az összes csakra kielégítően működik, ha egyforma az energiafolyam, mely keresztül halad rajtuk, egyik mérete sem nagyobb vagy kisebb, mint a többi. Ennek érzékelését ki lehet fejleszteni, a következő fejezetek erről szólnak majd.
Ha erősebben áramlik a szívcsakra energiája, akkor a többire kevesebb jut. Aki szétosztja önmagát mások között, mindig csak ad, nem tud elég figyelmet fordítani saját magára, lemerül, kiég."