Deák Attila: Bessenyei Ferenc

"Major Tamás: „Hát a Feri! Igen, ez borzasztó. Ezt tudjuk, igen, ez rettenetes dolog, de hát majd... Most jött ki Kádár János a börtönből, majd összehozzuk a Ferit Kádár elvtárssal, és ő majd megérteti vele...!" De a beszélgetés elmaradt, mert Kádár elvtársnak más baja, más gondja volt, és ez a probléma nem volt akkora, hogy velem olyan sokat kelljen foglalkozni.
És akkor maradtam tulajdonképpen pártonkívüli bolsevik, közmegegyezéses alapon. Az, hogy külföldre menjek, nekem nem jutott eszembe. Hédinek voltak ötletei, hogy menjünk el legalább Sopronig. Mi a fenének menjünk el? Vannak itt elegen, akiknek el kellene menniök, miért éppen én menjek? Menjenek azok! Akkor ő is megnyugodott. Nagyon jó volt, hogy ő mellettem állt, mert esetleg valami butaságba beleránci-gálhattak volna, ahonnan nincs visszaút.
Tudod, az az igazság, hogy ezt az egész zűrt, ami velem történt, én hangosan követtem el. Hangosan, ha hibát csináltam, és hangosan azt is, ha jóvá akartam tenni. Jóvá is tettem, amit lehetett. Ebben a dologban nem szárad a lelkemen semmi. Hogy mégis azt mondták, hogy szilencium? Hát a hatalomnak joga van félreérteni. A hatalom — ebben az esetben is — meddig tűri el, hogy jót akarjak neki! Letiltottak, de békességben megvoltunk. Fábry volt az első, aki 56 után a filmgyárba beengedett és foglalkoztatott.
Ha én ma húszéves volnék vagy harminc, akkor nagyon pontosan tudnám, mit kellene csinálni: sok helyzetbe belekerülnék. Elmondanám a véleményemet erről is, meg arról is. Jelen volnék! Jobban jelen volnék... de hát most már erre a kis időre nem érdemes magamat föltúráztatni... Mert az egyben intenzív harc is. Hogy többet kellett volna politizálnom? Többet, igen, úgy bizony. 56 után is, meg'előtte is... Nem lett volna szabad elvonulni. Talán a párttagsági könyvet vissza is kellett volna kérni... Nem tudom. Talán... A párttagsági könyv azért érdekes, mert kívülről nem tudsz csinálni semmit, csak belülről. Kívülről belepofázni nem lehet, és nem is illik. Talán akkor nem kellett volna föladni, hanem igenis intenzíven, csakazértis belül maradni. Mert belülről lehetett volna használni az ügynek. "