Debrecen története 1693-1849-2. kötet

"A szabadságharc első hónapjának rögtönzéseit — a hadra kelt felkelők élelemmel és fegyverrel való ellátását a hadszíntér fedezi — már igen korán, 1704 elejétől a felkelés anyagi bázisa kiépítésének rendszeres munkája váltotta fel. Az alapvető követelmény, a hadsereg élelemmel, fegyverrel és felszereléssel való ellátása, nem tűrt halasztást.
Ehhez meg kellett teremteni a pénzügyi alapot, a zsold, az ellátás költségeire szolgáló bevételeket; a fegyvereket és a ruházat elkészítésére a rendelkezésre álló kézműipart megszervezni, a szükséges nyersanyag és munkabér fizetésére is fedezetet kellett teremteni. Rákóczi Emlékiratai szerint a magyarországi városok és a polgárság szegények, az ipar fejletlen, a tőke is hiányzott, mégis ennek a városi polgárságnak a kezén volt a hazai és külföldi áruforgalom, a városokban volt felhalmozódva a szerény tőke, és a városokban koncentrálódott a mégoly szerény kézműipar is.
A szabadságharc évei alatt hozott gazdaságpolitikai intézkedések hatását legközvetlenebbül tehát elsősorban a városi polgárság érezte meg, s végső soron a háború viseléséhez alapvetően fontos fegyverzetet, ruházatot és egyéb felszerelést is a városi kézműipar állította elő. E fejezetben a szabadságharc alatt hozott legfontosabb gazdasági intézkedések vázlatos ismertetése után azt próbáljuk összegezni, hogy egy — ez idő szerint alighanem legnépesebbnek és még mindig igen vagyonosnak tekintett — város mivel és hogyan járult hozzá a szabadságharc sikeréhez. Debrecen esetében igen szerencsés helyzetben vagyunk, mert a gazdasági és hadiszolgáltatásokról szóló dokumentumok bőségesen megmaradtak a város levéltárában.
Az intézkedések közül időrendben és fontosság tekintetében is a legelsőnek a hadra kelt sereg ellátásának biztosítását kell tennünk. Az élelmezés a szabadságharc egész ideje alatt — egy-két rossz termésű és nagyobb csapatkoncentráció kivételével — gondot nem okozott. Az idevágó intézkedéseket a későbbiekben tekintjük át, bár ezek is országos érvényűek voltak, de ezeknek a helyi erőforrásokból eleget lehetett tenni.
Komolyabb gond volt a hadviselés pénzbeli költségének és a hadsereg felszerelésbe] i szükségleteinek fedezése. Mivel a fejedelem a német uralom alatti adóztatási rendszert eltörölte, az 1704. április 22-én kibocsátott (szentmartonkátai) pátense szerint e célra a fiskális jövedelmeket (bánya, harmincad, pénzverés) kívánja felhasználni. Ezzel indult meg a rézpénz verése, amire a pátens a megyék és a városok egyetértését kérte. A város úgy vélekedett, „ha az ország consentiál (egyetért), mi sem ellenkezünk benne"."