Dr. Gábor László: Épületszerkezettan I-III.

"1.52. A természetes építőkövekből épített falak

A kő ősrégi, nagy múltú építőanyag. A nagy alkotások anyaga. Története az emberi kultúra története. Az őskor primitív menedékei és nagy köves kultikus építményei, az ókor óriási templomai, palotái, síremlékei, színházai és cirkuszai, a középkor várai, kolostorai és katedrálisai, a renaissance pompás templomai és palotái mind-mind kőből épültek.
Fénykora a rabszolga és hűbéri társadalmak ideje, hiszen a világi és egyházi hatalom örök voltának legalkalmasabb hirdetője, hiszen verítékes kitermelése, szállítása és hatalmas tömbjeinek nehéz összeillesztése csupán munkaerő kérdése és rabszolga, jobbágy volt elég.
Szerepe, jelentősége később csökken. A polgári társadalom már jóval kevesebbet épft kőből. Követ már csak jelentős építményeken, esetleg csak azok legfontosabb részein alkalmaz, majd faragott kőfalak helyett mindinkább vékony kőlemezekkel burkolt téglafalakat épft, hiszen a gyártott építőanyag olcsóbb, munkabére kisebb, a téglából épített fal sok szempontból jobb, és méghozzá kevésbé munkaigényes- és költséges is.

1.521. Az építőkő

Természet adta építőanyag, tehát műszaki jellemzői nem oly egyértelműek, mint a gyártottaké. Legfontosabb alaptulajdonságait (a szemcse és szövet szerkezetét, a szemcse kötőanyagát) eredete (eruptív, szediment, metamorf) határozza meg. E tulajdonságok döntik el lényegében építésre való alkalmasságát is, hiszen az építéshez szilárd, tartós és az adott építészeti igény kielégítésére alkalmas kőre van szükség.
A kő szilárdsága (szerkezeti anyagról lévén szó) bár lényeges követelmény, mégis csak ritkán és csupán karcsú szerkezeteknél használható ki, viszont tartóssága és az építészeti igény kielégítésére való alkalmassága állandó és alapvető követelmény,
hiszen éppen azért építenek kőből, mert az anyag maradandó és szépen öregszik, mert a méret, szín, erezés, megmunkálás stb. szabad megválasztása a legnagyobb építészeti igény kielégítését is lehetővé teszi.

1.522. A kőfal elemei

A kőelemek osztályozása az alak és a beépítéshez szükséges megdolgozás alapján: Szabálytalan falazókövek: csak a falba helyezéshez szükséges mértékben idomított kövek (1.13/a ábra).
Nagyjából szabályos falazókövek: a megközelítően szabályos kötés érdekében nagyjából vízszintes és függőleges felületekkel megdolgozott kövek (1.13/b és c ábra). Szabályos falazókövek: a teljesen pontos kötés igényelte mértékben minden felületén szabályosan megmunkált és a homlokzati oldalon az előírt felületképzésnek megfelelően alakított kövek (1.13/d ábra).
A szabálytalan és nagyjából szabályos elemeket különböző fajtájú kemény mészkövekből, homokkövekből, tufákból, andezitből és réteges hasadású egyéb kőzetekből alakítják ki, míg a szabályos elemeket főként kemény, puha mészkövekből és homokkövekből faragják, fűrészelik.

1.523. Az elemek mérete és alakja

A szabálytalan kövek mérete és alakja tág határok között mozog. Az elemek méretét és alakját
egyrészt a kő fajtája, a fal vastagsága, a bedolgozhatóság, a természetes állapot és a fejtés módja (csákány, ék, fúró, robbantás) határozza meg;
másrészt a felület jellegére, hézagrajzára vonatkozó építészeti elképzelés dönti el (pl. hangsúlyozottan vízszintes hézagrajzú lapos kövek vagy kis kövekkel ágyazott gömbölyű kövek stb.).
A nagyjából szabályos kövek mérete változó, míg alakjuk: különböző nagyságú és arányú többé-kevésbé szabályos hasáb. A méret és alak megválasztása egyrészt a kőfal tervezett hézagrajzától, másrészt a kitermelés, szállítás, megmunkálás és beépítés lehetőségeitől függ (mivel a megmunkálás hulladékkal jár, könnyen és gazdaságosan kitermelhető méretű kövek alkalmazására kell törekedni)."