Dr. Szontagh P.-Dr. Tóth J.: Erdővédelmi útmutató

"Az 1970-es évek végétől kocsánytalan tölgyeseinkben eddig nem tapasztalt hervadásos pusztulás lépett fel. A fák pusztulásának legjellemzőbb kórképe a lombozat rendellenes elszíneződése. A levelek színe  kivilágosodik, világoszöldre, sárgászöldre változik, ezt követően megbarnul és a levél elpusztul. Ezzel egy időben megfigyelhető a korona ritkulása, levelek csak a hajtásvégeken maradnak. Általában a levelek elpusztulásakor, vagy ezt követően a kéreg előbb megrepedezik, később kisebb-nagyobb táblákban leválik. Gyakran a törzs csúcsi részén vagy az egész törzsön vörösödő foltok jelennek meg, amit a parakéreg pikkelyes leválása okoz. A fák pusztulását, kárláncolat következtében végső soron a kórokozó gombák epidémiája okozza. Megfigyeléseink szerint kocsánytalan tölgyeseinkben a tömegszaporodásra hajlamos legveszélyesebb lombfogyasztó rovarok a téli araszolók ( Geometriade) és a tölgyilonca (T. viridana), a társuló sodrómoly fajokkal együtt. Az Északi Középhegységben a kocsánytalan tölgy pusztulás észlelésekor 1977-ben igen erős mértékű tölgyilonca gradáció robbant ki. A gradáció  1979-ben tetőzött. Ennek a Tortrix  tömegszaporodásnak, majd az 1980-tól folytatódó araszoló gradációnak feltétlen szerepe volt a kocsánytalan tölgy pusztulás kárláncolat kialakulásában.  Az említett fajok veszélyességét fokozza a kibontakozó rügyek jelentős százalékának rendszeres kirágása, és hogy az araszoló gradációk a tölgyilonca gradációival nem esnek egybe. A xilofág rovarok közül a Scolytus intricatus szúnak van a legnagyobb jelentősége a kocsánytalan tölgy pusztulás folyamatában."