dr. Weninger Antal: Az egészség testi és lelki forrásai

"Amikor az ember megjelenik ebben a világban, mint tehetetlen, gyámoltalan és nagyon is gondozásra, védelemre szoruló csecsemő, alig van rajta valami, amiből önálló egyéniségre, külön személyi voltára lehetne következtetni. A rózsaszín bőrű kis újonc még tisztán az emésztésnek él. De mégis benne szunnyad már mindaz, ami később kitelik tőle - benne rejlik titokzatos módon a személyes élet legnagyobb kincse, az utánozhatatlan és pótolhatatlan, megrajzolhatatlan és meghatározhatatlan lélek, az élet egyetlen maradandó értéke. A többi még elvész; talán már néhány nappal a születés után meghal a kis emberfióka; sokan erőszakos vagy természetes halált szenvednek már megszületésük előtt; talán három-négy éves korukban elviszi egy betegség; de valami megmarad belőle, amit nem értünk, és amit a legpontosabb tudományos elemzés sem foghat meg soha, azon egyszerű oknál fogva, mert megfoghatatlan. Kevés embernek jut eszébe, ha csecsemőt vagy kisgyermeket lát, hogy milyen mélységes csodákat rejteget az alig rőfnyi szervezet. Nemzedékek hosszú-hosszú láncainak egy végső és majd újból folytatódó szeme minden ember. Nem üresen jövünk erre a világra; sok jót és rosszat hozunk magunkkal a múltból, őseink és elődeink véréből, jelleméből, indulataiból. Testünk idomai, előre meghatározottak; külsőnket ránk kényszerítik; nem tehetünk sok mindenről, ami velünk jött. A lángész lángésznek születik, az ügyefogyott ugyefogyottnak. Sok mindent előre elintéz a Gondviselő Hatalom - de mégsem mindent!"