Éble Gábor: A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája

A szerzőnek több családtörténettel foglalkozó könyve is megjelent a múltban, elsősorban a Károlyi család történetét vetette papírra. Ennek nem volt más oka mint az, hogy 26 évig a Károlyi család szolgálatában állt 1875-1901-ig. Pénztáros és levéltárnok is volt egyben a családnál, munkáját 1875-ben Parándon kezdte Károlyi Györgynél, előtte jogot tanult a pesti egyetemen. Történetírói tevékenysége mellett, számos verset is írt.

"Ez ősi fészek első keletkezése az ajoukori daliás idők homályában vész el. Akkor szerzi a vitéz Kaplyon nemzetség a legtöbb kiváltságot, birtokot s ekkor oszlik föl családokra, jószágáról új nevet vevén föl. András fia Simon volt az első, ki a Károlyi birtokról nevezte magát egykorú oklevelekben <de Karul>, vagyis Károlyinak. Irott tanuság erről 1335-ből, tehát Róbert Károly idejéből maradt fönn. A nagykárolyi várkastélyt egy későbbi unoka: Károlyi Lancz László építette Korvin Mátyás király alatt 1482-ben. A családi codex szerint az építkezést Szathmár vármegye rendei megakadályozni törekedtek; óvást is emeltek az ellen, hogy Károlyi Lancz László körülbástyázott várat emelhessen magának a vármegye területén. Ez a bizalmatlan, ellenszenves magatartás a rendek részéről magyarázatot talál abban, hogy a Károlyi nemzetség tagjai az Anjouk, Luxemburgok, Jaggelók és Hunyadiak korán végig katonás, erőszakos természetükkel az egész országrész szemében félelmesek voltak. A királyok táboraiban rettegett kardjuktól az ellenség; de békekötés után volt oka rettegni tőlük a környék nemességének is, mert azzal folyvást hadilábon álltak, s a kölcsönös birtokháborítás, kereseti igények miatt száz éveken át pörlekedtek. A király megbecsülte bennük a hős katonát, a trónért vérét ontó daliát, új donatiókkal gyarapítván a családi vagyont; de osztályosaik sorában annál több irigyük, haragosuk, ellenségük akadt. Bizonynyal ez az oka, hogy közhivatalt a középkor végeig nem igen viseltek. A közbizalmat nem keresvén, nem is bírták a megyei rendeknél. Ezek megfontolása után érthető, hogy szathmár vármegye gyanakvó szemmel nézte a Károlyi vár, voltaképpen csak kőház falainak alapozását, attól tartván, hogy az új sasfészek a várúr offensiv természetét még hatalmaskodóbbá s ellene a védekezést, visszatorlást sokkal nehezebbé teendi."