Geoff Hamilton: Az élet kertje - A biokertészet kézikönyve

A GILISZTÁK HASZNA A TALAJ SZÁMÁRA

A giliszták főként szerves anyagokkal táplálkoznak. Az emésztés során a hulladékokat egyszerűbb felépítésű anyagokká bontják, s ezekkis gömböcskékformájában kerülnek ki az emésztőcsatornájukból.
Ezeket a gömböcskéket nyálkás burok veszi körül, ami összetartja azokat. Ettől javul a talaj szerkezete, s ideális feltételek alakulnak ki a növényi gyökér fej lődé-se számára.
A gömböcskékben a tápanyagok a növények számára felvehető formában vannak jelen, s lassan, a növény igényeinek megfelelően válnak szabaddá.
A túlzott, hirtelen ásványianyag-feldúsulás így semmi gondot nem okoz a növények anyagcseréjében. A giliszták földbéli járataikat váladékaikkal tapétázzák ki, a gyökerek ezekben a járatokban könnyen fejlődnek, utat törnek, s egyben kész, felvehető tápanyagokat találnak. Még a talaj víztartó képessége is jelentősen, körülbelül a tőzeg szintjére emelkedik.
További előnyük, hogy a szerves hulladékok darabolása, felaprózása folytán segítik, támogatják a mikrobák tevékenységét. Ezentúl a mikroszkopikus pará-nyok életfolyamatait előnyösen befolyásoló enzimek egész sorát termelik. Rövidre fogva a szót: a talajban, istállótrágyában, vagy komposztban élő giliszták meggyorsítják a lebontás folyamatát, s a kertész olyan végterméket nyer, amely a talaj javításához és a növény jó tápanyagellátásához a legkedvezőbb módon járul hozzá.
Ezen túl a giliszták fokozzák a növények kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállóképességét. Az almafa varasodásának gyümölcsösökben rettegett kórokozója az ősszel lehulló levelekben is áttelel. A fertőzött leveleket feldolgozó giliszták azonban a levéldarabkákkal .együtt megemésztik a gombaspórákat is, ezzel a következő évi fertőzést jelentősen visszaszorítják.
A gilisztahumusz a növényi növekedést serkentő enzimeken, aminosavakon és antibiotikumokon kívül még kovasavat is tartalmaz.
Számos vizsgálat bizonyította, hogy kovasav hatására szilárdabb növényi szövetek alakulnak ki, melyeket a gombaspórák, tetvek stb. sokkal nehezebben képesek megtámadni, s inkább a gyengébb, lazább szövetű tápnövényeket rohamozzák meg.