James Harpur-Jennifer Westwood: Legendák földjén

"Kelet-Törökországban, Irán és Örményország határán, 5165 m magasságban hófed-te hegy döfi át a fellegeket. Agri dagi, amelyet a Bibliából Ararát hegyként ismerünk. Elegáns gúla alakjával hirtelen emelkedik ki a poros, egyenetlen fennsíkból. Az örök hó övezetéig nyúlik az óriás hegy koronája, „a vakítóan ezüst sapka", melyen a hagyomány szerint egykor Noé bárkája megfeneklett.
Az itt élő örmények és perzsák századokon át lehetetlennek tartották az Ararát megmászását, részben a magasság, az elrettentő hósapka, de a hegyhez kapcsolódó misztikus veszélyek miatt is. A XIX. század elején az Ararát vidékére látogató brit diplomata-utazó, James Morier a hegyen lakó „hóférgekről" hallott történeteket: oly hideg, kicsi, fehér kukacok voltak ezek, hogy „egy nagy tál sörbet lehűtését is eredménnyel elvégezhetnék".
Nemcsak titokzatos lényekről esett szó, hanem vadállatokról is beszéltek az emberek: mérges kígyókról, mérgező pókokról, hiúzokról, leopárdokról, medvékről és vaddisznókról. Egyesek szerint sárkány is fenyegette az utazó kereskedőket, de szembeszállt az útonállókkal és banditákkal is. A veszélyek ellenére Morier a hegy régóta továbbélő szépségét és titokzatosságát ekképp jellemezte: „Valamennyi része tökéletes, nincsenek kemény, nyers vonásai... minden összhangban van rajta..."

Az özönvízszerű áradás

A lavinaveszély és a fenyegető, vad kutyák sem akadályozzák ma már az Ararát csúcsának megmászóit, hogy megszemlélhessék a bibliai idők óta változatlan, örök táj völgyeit, fennsíkjait és távoli hegyeit. A Teremtés Könyve mondja el a hegy és Noé bárkájának történetét: Isten, az emberi faj gonoszságától elcsüggedve, pusztító özönvízről határozott. Egyedül Noét és családját kívánta megkímélni, ezért felszólította, hogy építsen bárkát családja s a föld madarainak és állatainak megmentésére."