Sport 2006-A MOB kiadványa

"....ugyanúgy húz, mint a többiek, de egyben kormányoz is, ha jó csinálja, a többiek észre sem veszik, csak abból, hogy egyenesen megy a hajó. Ami kenuversenynyerés szempontjából igen fontos, hiszen a rajt és a cél között a legrövidebb út az egyenes. A kenu negyedik embere tehát ugyanolyan fontos, mint az első hegedűs: az első a ritmust adja, a negyedik az irányt, íme a világbajnoki szendvics: végy egy jó első és hátsó embert, és tegyél közéjük két olyan versenyzőt, aki képes lekövetni őket, és fölnőni hozzájuk, összenőni velük. S kik alkalmasak ilyesmire? Akik ugyanolyan jók. Ám hiába egyformán jók, a negyedik mindig az utolsó lesz, ha fölsorolják őket. Az a sorsa, helyzeténél fogva, hogy akármit csinál, mindig utolsónak említik. A felszínes, lelkes, de hozzá nem értő szurkoló szemében sokszor olyan, mintha valami ráadás lenne, hogy talán három is elég lenne (mint a dobogón), és csak azért kell a negyedik, hogy kilegyen a csapat. Hát, mit mondjak? Szükségszerű, de nem igazságos. A futballban is a kapussal kezdik általában a fölsorolást, de ott lehet másképp is mondani, ha akarom, előrevehetem a góllövőt, a csapatkapitányt. A négyesben nincs olyan logika, mely az ülési, térdelési sorrendet fölülírhatná. Legfeljebb, ha hátrafelé is versenyeznének, ám ezt nem teszik. Vannak nagyon fontos hátsóemberek és hátsó helyek is, akiknek és amelyeknek a neve legtöbbször el sem hangzik. Tessék megmondani, hogy hívják például azt az edzőt, akinek versenyzői az elmúlt húsz évben harminc világbajnokságot és öt olimpiai aranyérmet szereztek? Ugye nem tudják? Segítek. Jóval több, mint egy tucat Európa-bajnoki aranyat is begyűjtötték. Nem megy? Fiai jó néhány ifjúsági világbajnokságot is megnyertek. Most se? Akinek klubja az atlantai játékok után a második lett az olimpiai pontversenyben. Sydney után pedig annyit változott a helyzet, hogy megint másodikak lettek, de ezúttal nem a Spartacus, hanem a Honvéd mögött. Jó, megmondom, Ludasi Róbertről, a Csepel Kajak-Kenu Egyesület elnökéről."