Szabolcs József: A dámvad

"A dám nagyon szívós vad, a lövést keményen állja. Ugyanolyan hatásos lőszert kell használni a dámbika vadászatához, mint a szarvasbikáéhoz. A barcogó bika talán a szarvasbikánál is szívósabb.
A dámot természetesen csak golyóval lőjük.
A találatot legtöbbször úgy jelzi, mint a szarvas, ás előfordul, hogy egyáltalán nem jelez, hanem a lövés után ide-oda topog, idegesen rángatózik, s a vadász, ki nem biztos a lövésében, azt hiszi, hogy hibázott, míg a meglőtt dám össze nem esik. Jó lapockalövésnél néha két hátsó lábára ágaskodva esik össze. Ha a golyót elviszi, legyünk nagyon óvatosak, mert — a szarvastól eltérően — gyorsan sebágyba megy, és ha ebből kimozdítjuk, hihetetlen messze el tud menni. Ezért a lövés után hagyjunk sok időt lebetegedésére. Ha a találatban biztosak vagyunk, de azt nem tudjuk, hogy a golyó jól „ül"-e, akkor ne menjünk még a rálövés helyére sem azonnal. A lövés után elugró dám pattint a farkával, ha hibáztunk, de „lóg" a farka, ha megsebeztük. Csak egy óra múltán menjünk a rálövés helyére, de óvatosan, mert a sebzett vad a közelben fokszik, és ha még nem múlt ki, felugrik, s addig megy, míg összeesik. Azért kell óvatosan megközelíteni, hogy az esetleg szükséges kegyelemlövésre alkalmunk legyen.
A meglőtt dám kiválik a csapatból, kivéve a borjú, mely követi menekülő anyját, míg bírja. Az anyja sokszor visszajön a betegen lemaradó, elfekvő borjához, s ilyenkor riasztani szokott.
A véren járó jó vadászkutya elengedhetetlen a dámvad vadászatához is. Kevés kutya képes a sebzett dámot állítani. Csak a súlyosan sebesült dám áll szembe a kutyával, egyébként nem áll meg neki. Ha a kutya nem tudja lefogni, rohan előle, míg ereje bírja.
Erős és „fogós" kutyával kell kerestetni a láb- és szájlövéses dámot, a kutyát szabad hajszára kell ereszteni. Egyéb sebzéseknél az ismert eljárások szerint kell eljárni.
Aki nem ért a zsigereléshez, és ehhez értő vadász nincs jelen, akkor az elejtett dámot meg kell lékelni. A hasán a bőrt fel kell metszeni, hogy a fejlődő gázok távozhassanak. Barcogó bika heréit, hímvesszőjét és húgyhólyagját sürgősen el kell távolítani,
A dámvad vadászatát már a régebbi időkben tilalmi idővel korlátozták. A XVIII. században az 1729. évi III. te. óvási idejét március 1-től május közepéig írta elő. Ez, mai szemléletünk szerint értelmetlen tilalmi idő volt, mert nem biztosított kíméletet sem a borjadzó teheneknek, sem a lapátjukat vesztett bikáknak."