Agatha Christie: Feketekávé

"Alig hangzottak el Sir Claud szavai, amikor Lucia Amory hirtelen felállt az asztaltól, elnézést kért, és kisietett az ebédlőből, átment a halion, és belépett a könyvtárba. Ez a helyiség tágas volt ugyan, de nem a kimért elegancia jellemezte, hanem a lakályosság, mivel afféle családi szalonként is szolgált. A homlokzati teraszra nyíló üvegajtók szép kilátást kínáltak a kertre, az ellenkező oldalon lévő ajtó pedig Sir Claud dolgozószobájába vezetett.Az ajtótól balra jókora nyitott kandalló volt, a párkányán antik óra, és egy vázában gondosan odakészítve a tűzgyújtáshoz használatos, papírból sodort hosszú fidibuszok. Ha a haliból lépett be az ember, jobb kéz felé volt még egy ajtaja a helyiségnek, ez az előcsarnokba vezetett, ahonnét el lehetett jutni a ház többi részébe, valamint a lépcsőhöz, amely felvitt az első emeleti hálószobákhoz, illetve a padlásra, a személyzet szállására. .
A könyvtárszoba bútorzata a viktoriánus hagyományokat követte: antiknak nem volt eléggé idős, és szépnek sem lehetett mondani. Egyik oldalfalát zsúfolt könyvespolcok borították; a hall-ajtótól balra íróasztal állt, telefonnal; a teraszajtótól jobbra asztalka, rajta gramofon és hanglemezek; az egyik sarokban kanapé és egy kis dohányzóasztal; a szoba közepén kerek asztal, két oldalán egy kényelmes karosszék, illetve egy egyenes hátú szék; a fal mellett' alacsony kisasztalon, rézedényben egy jókora fikusz.
A helyiség közepén a jelen pillanatban ott állt tétován Lucia Amory. Gyönyörű, huszonöt éves nő, dús, göndör haja a válláig ért, barna szemében rendes körülmények között eleven tűz lobogott, de most, mintha csak hamu alól pislákolna a parázs, valami meghatározhatatlan érzelem tükröződött benne. Csak állt egy darabig, aztán odament a teraszajtóhoz, kissé széthúzta a függönyt, és kinézett az esti sötétségbe. Felsóhajtott, majd odanyomta homlokát a hideg ablaküveghez, és elmerült a gondolataiban."