Agatha Christie: Zátonyok közt

"Mint bizonyára tudják, a Cloade-okról beszélek. Itt csak egy Cloade van jelen, ezért egészen nyíltan beszélhetek. Kezdettől lenyűgözött a probléma. Adva van egy egész család, amelynek a körülmények miatt soha nem kellett megállnia a maga lábán. Bár minden tagjának megvolt a maga élete, foglalkozása, mégsem tudtak teljesen szabadulni a jóindulatú pártfogás árnyékától. Sosem kellett félniük. Biztonságban éltek... méghozzá olyan biztonságban, amely természetellenes és mesterséges volt. Gordon Cloade mindig ott állt a hátuk mögött.
Ezzel azt akarom mondani, hogy az emberi jellem mindaddig megismerhetetlen, amíg el nem jön a próbatétel napja. Ez a próbatétel legtöbbünknél az élet korai szakaszában jön. Az ember eléggé hamar szembekerül azzal a ténnyel, hogy meg kell állnia a maga lábán, szembe kell néznie a veszélyekkel és nehézségekkel, és hogy a maga módján kell megbirkóznia velük. Ami lehet egyenes mód és lehet csalárd - de bármelyik is, az ember rendszerint már korán megtudja, hogy milyen fából faragták.
A Cloade-ok azonban nem ismerhették meg tulajdon gyengeségeiket mindaddig, amíg egyszer csak meg nem vonták tőlük az oltalmat, és egészen felkészületlenül szembe nem kellett nézniük a nehézségekkel. Egy dolog, csupán egyetlen dolog állt köztük és a visszanyerhető biztonság között: Rosaleen Cloade élete. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy minden Cloade-nak legalább egyszer megfordult a fejében: „Ha Rosaleen meghalna ...""