Arthur Hailey: Detektívek

"Ainslie nemet intett. Nagyon nyomasztotta a hely. Szeretett volna túl lenni az egészen, és együtt reggelizni Karennel meg Jasonnel. A hadnagy szavai végre megvilágították, miért bánt vele olyan ellenségesen Uxbridge atya. Most már értette a pap dühös kifakadását, és azt, hogy istenkáromlásról beszélt.
Befordultak a siralomház folyosójára. A foglyok a Halál házár nak nevezték ezt a szárnyat. A halálraítéltek itt töltötték napjaikat,. amíg ügyvédeik újabb és újabb fellebbezéseket adtak be, és itt várták a kivégzés időpontjának kitűzését, amikor már nem volt több remény. Ainslie ismerte ezt a helyet. Tudta, hogy a folyosó végén van a siralomház, ahol életük utolsó hatvanöt órájában tartják az elítélteket, mellette az előkészítő, gyakorlatilag egy ütött-kopott borbélyszék, ahol a kivégzés előtt leborotválják a hajukat és a job'b lábukról a szőrt, hogy jobb legyen az érintkezés, és végül maga a vesztőhely következik, ahol a villamosszék állt. A foglyok „sziporkának" becézték a szerkezetet. Vele szemben sorakoztak a tanúk székei.
Már órákkal ezelőtt elkezdődtek a kivégzés előkészületei. A technikus ellenőrizte a feszültséget, a biztosítékokat és a kapcsolót, amivel a hóhér kétezer voltot vezet az elítélt koponyájába. Ahatal-mas töltés két percen belül végez az elítélttel, bár az valószínűleg már az első másodpercekben elveszti az öntudatát, és ezért a továbbiakban nem érez fájdalmat. Ezt némelyek kétségbe vonják, ám a vita pusztán akadémikus jellegű, hiszen eddig még senki se tért vissza, hogy elmondja a tapasztalatait.
A vesztőhelynek kinevezett szobában, közvetlenül a villamosszék mellett van egy piros telefon. Akivégzés előtti pillanatokban a börtönigazgató felhívja a kormányzót, és kegyelmet kér."