Avarffy Elek: Vadászutakon - 1942.

"Ha túzokok nem volnának a honi térségeken, nem volna teljes és tökéletes a vadászélet. A szélet síkságok lakói, a ragyogó tollú nagy kakasmadarak Európa legnagyobb repülői. Tudnak jól futni is háromujjú erős lábukkal, még jobban repülni, majdnem méteres szárnyukkal. Miért nevezték el mégis a túzokot lomhának, otis tarda-nak? Igaz, hogy a nyári forró katlanban, júliusban, augusztusban kivált a tyúkok, meg a fiatal nemzedékek szívesen elszenderegnek a moharban, a burgonyabokrok között és a kukoricában. Ilyenkor a régi jó foglyászások közben néhány lépésnyire megvárták a vadászt, sőt mögötte is keltek és a vadászok reájuk is lövöldöztek a tizenkettes seréttel, amikor még sajnos - augusztus 15-étől szabad volt minden . . . Rudolf trónörökösről írja Dombrowsky, neves bécsi vadászíró, hogy a himbergi területen egyetlen délelőtt kilenc túzokot lőtt, közöttük két öreg kakast! Más világ volt az akkor! A nyarak is forróbbak voltak, mint manapság, ebben a meghidegült világban. Ha nincs nagy meleg, főképp a szabad térségeken, menekül a túzok a vadász elől esze nélkül, vagy talán nagyon is az eszével... A tyúkok még csak megvárnak kisebb távolságra, de a kakasok? Hajaj! Mi nekik 400-500 lépésnyi és még nagyobb távolság, hogy kereket oldjanak éppen a kedvük szerint. Sokszor csodáljuk a sebességet, amikor kivált széllel röpülnek. Nagyságuk megengedi, hogy látásunk röptükben messzire követhesse őket, amíg leszállásra szánják ismét magukat, vagy eltűnnek egészen a láthatár messzeségében.
Túzokvadászoknak nem újság, hogy mennyi csalafintaság, fortély kell az óvatos, éber, furmányos madarak megközelítéséhez. Látószervük működése az emberi szem látóélességét messze-messze meghaladja. Ezzel különben nem mondok sokat ... De mindenesetre a túzi szeme közel jár a nagyobb ragadozó madarak látó- és észrevevő képességhez."